Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI

A vízrajzi előrejelzés fejlesztése 23 a koncepció kívánalmainak megfelelően — a rekurzív algoritmusok tulajdonságai és alkalmazhatósága képezték a kutatás tárgyát. Kidolgozták és alkalmazták a rekurzív legkisebb négyzet és a lineáris Kalman-szűrő olyan algoritmusait, amelyek közvetlenül használhatók voltak a fent említett dinamikus strukturált-sztochasztikus előrejelző modelleknél. Kitűnt, hogy rekurzív felújítással a strukturált sztochasztikus előrejelző modellek előrejelzési hibái az időelőny növekedésével jelentősen kisebbek, mint a tisztán sztochasztikus modelleknél. A kísérletes és alapozó kutatások további irányai egyrészt az előrejelzési modellekben jelentős szerepet játszó hidraulikai számítások megbízhatóságának kimutatásával, másrészt a numerikus modellek alkalmazásánál a hiba becslésével és továbbterjedésének vizsgálatával foglalkoznak (3), (25), (31). A modulrendszerű előrejelzésnél ugyanis ki kell küszöbölni a hibák halmozódását. Irányadó volt az alapozó kutatások eredményeinek lehetőség szerinti azonnali hasznosítása. így például a (3)-ban kidolgozott zaj becslő algoritmus rögtön felhasználásra került a (12) strukturált-sztochasztikus lefolyás előrejelző modelljében. A valóban alapozó kutatások aránya a célprogramban csak kis súllyal szerepel. Ennek oka az, hogy csak az operatív előrejelzéshez szorosan kapcsolódó elméleti kérdések vizsgálatát tűzte ki a koncepció feladatul. 4. Technikai fejlesztések Nyilvánvaló volt az eddig elvégzett és a tervezett módszertani fejlesztés alapján, hogy ezek adatigényét és kidolgozásukat csak egy egységes számítógépes adatgyűjtő, feldolgozó és előrejelző rendszer biztosíthatja. A hidrológiai adatok hagyományos — szöveges táviratban történő — továbbítása, egyéb hátrányai mellett, nem felel meg a számítógépes feldolgozó rendszer követelményének. Ezt nemcsak Magyarországon ismerték fel, hanem a WMO Hidrológiai Bizottságának javaslatára nemzetközi használatra szánt hidrológiai kódrendszert dolgoztak ki, amelyet a WMO tagországai 1975-ben elfogadtak. A dunai hidrometeorológiai szolgálat koordinálását végző Duna Bizottság XXXIV. ülése a kódrendszert elfogadta és Duna menti országok közötti nemzetközi adatcserében alkalmazását előírta. Az OVSz a nemzetközi kódrendszer kidolgozásában részt vett és hazai alkalmazását már 1975-ben előkészítette. A WMO HYDRA (adatközlési) és HYFOR (előrejelzések közlése) kódjai mellett kidolgozta a hazai jégjelentő szolgálat részére az előzőkkel azonos rendszerű JÉG kódot és a gázlókitűző szolgálat jelentéseinek továbbítására a GÁZLÖ kódot. A JÉG kód hazai bevezetése már az 1974—75 jeges időszakban megtörtént. A HYDRA és HYFOR kódok alkalmazását a Duna Bizottság ajánlásának megfelelően 1977. január 1-től a nemzetközi adatszolgáltatásban az OVSz megkezdte. A hazai alkalmazás kapcsolódott a vízrajzi adatgyűjtés regionális átszervezéséhez és az 1980. évi részleges bevezetés után a hazai hidrológiai adattovábbításban a HYDRA kód alkalmazását 1981. január 1-től általánosan és kötelezően előírta. A hidrológiai adatok kódolt továbbítása lehetővé teszi a gépi feldolgozást és jelentősen csökkenti az adatok továbbításához szükséges időt, így nagy lépést jelent a korszerű operatív előrejelző szolgálat megteremtésében.