Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kaurek Róbert és Szappanos Ferenc: A BALATON DÉLI VÍZGYŰJTŐJE ÉS A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

216 Kaurek R. és Szappanos F. Ügy véljük, hogy a javasolt feladatok végrehajtása nem irreális célkitűzés, valamennyi teljesíthető. Ha a Balaton egyre súlyosbodó vízminőségi problémáját meg akarjuk oldani, törekedni kell arra, hogy a tó mesterséges eutrofizálódását mérsékeljük olyan szintre, hogy a jelenlegi kedvezőtlen folyamatok megálljanak, illetve visszaforduljanak. 3. Összefoglalás Vizsgáltuk a Balaton déli vízgyűjtőjéről (1. ábra) származó felszíni vizek minőségét (2. és 3. ábra), elemeztük a terhelések származási helyét (I., II., III. és IV. táblázat), felvázoltuk az általunk javasolt vízminőségi célállapotot és javaslatot adtunk a vízminőség javítását célzó feladatok elvégzésére. Megállapítottuk, hogy a Balaton terhelése szempontjából a berekvizeknek kiemelkedő a jelentősége, mert az innen származó terheléseket jellemző — a vízgyűjtőterület egy egységére vetített — területi fajlagos értékek nagyságrenddel nagyobbak a külvízgyűjtőről lefolyó vizek hasonló paramétereinél. Az árhullámok levonulásakor naponta, valamint a havi gyakorisággal rendszeresen végzett mennyiségi és minőségi mérések alapján meghatároztuk, hogy: — a vízgyűjtőről a felszíni vizekkel a Balatonba kerülő szennyezések mértéke lényegében az árhullámkép szerint változik (2. ábra); — az oldott anyagok és tápanyagok kb. 2/3-ad részét az árhullámok szállítják a Balatonba. Vizsgálataink a szennyezések eredetével is foglalkoztak. A pontszerű szennyezések (2. ábra) mellett kiemelkedő jelentőségű a vízgyűjtő egészéről származó területi szennyezés, amelyben jelentős súlyt képvisel a mezőgazdaság két fő ágazata, a növénytermesztés és az állattenyésztés. A vízminőségjavítás területi feladatainak meghatározása során abból az alapelvből indultunk ki, hogy — a Balaton vízminősége alapvetően a vízgyűjtőterületen folyó tevékenységtől függ, valamint, hogy — a Balaton vízszinttartását, de főként a vízgyűjtőn jelentkező vízhasznosítási igényeket a vízgyűjtőn létesítendő tározókkal lehet biztosítani, illetve kielégíteni. Figyelembe vettük továbbá azt a saját vizsgálati eredményeinkre is támaszkodó megállapítást, hogy a tározóknak — meghatározott üzemmód mellett — egyértelmű vízminőség-javító hatásuk van. öt vízminőségi paraméter felhasználásával célállapot elérésére tettünk javaslatot és összefoglaltuk a célállapot eléréséhez általunk szükségesnek tartott intézkedéseket, műszaki beavatkozásokat. A tervezett intézkedések közül — komplex hatásánál és fokozatos belépésénél fogva — kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a tározásos vízminőség szabályozásnak, ezért tározó programra teszünk javaslatot: a Balaton déli vízgyűjtőjén tizenkét helyen, közel 40 km

2 felületű, összesen 76 millió m

3 befogadó képességű tározó építhető (4. ábra és V. táblázat).