Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

2. füzet - Kaurek Róbert és Szappanos Ferenc: A BALATON DÉLI VÍZGYŰJTŐJE ÉS A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

A Balaton déli vízgyűjtője és a felszíni vizek minősége 211 2.2. A szükséges feladatok összefoglalása 2.21. A vizsgált terület víztermelési, szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási kapacitásait összhangba kell hozni. Ennek fontosabb feladatai: — az ún. II. régióhoz — Boglárlelle térségéhez — tartozó területen keletkező kommunális és ipari szennyvizeket tisztítás után idegen vízgyűjtőre kell vezetni; — meg kell gyorsítani a III. régió — Balatonkeresztúr térsége — előkészítő munkáit, amelyek során a főművek kiépítése előtti átmeneti — a jelenlegi állapotokon mégis javító — üzemmód vizsgálatot indokoltnak tartjuk, összhangban a tervezett nagybereki tározókkal; — a Balaton-part teljes hosszában szükséges a gyűjtőhálózat kiépítésének gyorsítása, víziközmű társulati konstrukcióban; — Marcali szennyvíztelepének tisztítókapacitását növelni kell; — a balatonföldvári szennyvíztelepről a kapacitást meghaladó terhelés átvezetése Siófokra. 2.22. A mezőgazdaságból származó területi szennyezések csökkentése érdekében : — a táj termelési struktúráját jobban alá kell rendelni a vízminőségvédelem követelményeinek ; — ehhez ki kell dolgozni a speciális vegyszer és műtrágya használati rendszabályokat, valamint az alkalmazandó agrotechnikai eljárásokat; — a vízgyűjtő-szemlélet alapján készített komplex meliorációs tervek megvalósítását gyorsítani kell. 2.23. A Balaton védelme, szempontjából a következők javasolhatók a mezőgazdasági hígtrágyák szennyező hatásának csökkentésére : — az elszórt telepeket fel kell számolni; — a kritikus helyeken a telepek vízöblítéses trágya eltávolítását meg kell szüntetni; — a víztakarékos technológiát be kell vezetni. A hígtrágya kezelés és elhelyezés során előnyben kellene részesíteni a komposztálást. A 20—30 m

3/d mennyiség felett az öntözéses elhelyezésnél a szippantókocsis kihordás helyett vezetékes kijuttatást kell megvalósítani. A kihordott hígtrágyát lehetőség szerint azonnal a talajba kell bedolgozni. 2.24. A vízminőségi szempontból kedvezőtlen jelenlegi haltermelési technológia és a halastavak műszaki állapota az eddigi vízminőségromlást a jövőben csak fokozhatja. Ezért meg kell oldani, hogy a tavak mielőbb rekonstrukcióra kerüljenek, amelynek során a jelenlegi 0,6—0,8 m-es átlagos vízmélységet 1,2 — 1,5 m-re szükséges növelni. Az egyedülálló tóegységekben általában csak extenzív haltermelés engedhető meg, a többi halastóból álló tórendszernél meg kell keresni annak a lehetőségét, hogy a fenékközeli tápdús vizek a legalsó tóban visszatarthatok, vagy a legfelső tóba visszavezethetők legyenek. A haltermelés során a tavak feltöltésétől a lehalászásig vízkémiai és biológiai vizsgálatok alapján kell meghatározni a szükséges tápanyagpótlást. 2.25. Hosszú ideig a vizek, különösen a felszíni vizek, minél gyorsabb levezetése volt, a vízrendezés alapvető célja. Ezt a módszert a mezőgazdasági termelési és 4*