Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Bartha Péter és Szöllősi-Nagy András: A VÍZRAJZI ELŐREJELZÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA ÉS EDDIGI EREDMÉNYEI
A vízrajzi előrejelzés fejlesztése 21 — a jégtakaró vastagságának előrejelzése, — a jégtakaró megindulási időpontjának előrejelzése. A módszer alkalmazásakor a Duna és Tisza folyókat szakaszokra kellett bontani a morfológiai, hidrológiai és meteorológiai feltételek szerint. A módszer kidolgozásakor az 1941 — 1970. évi időszak adatait használták fel. Ennek megfelelően a Tiszán megépült kiskörei duzzasztómű hatását még nem vették figyelembe. Ez azonban már csak adaptációs feladat, amelyet az adatok fokozatos összegyűlésének függvényében 2 — 5 éven belül el lehet végezni. A kidolgozott módszerek segítségével ellenőrző előrejelzések készültek, amelyek alapján az előrejelzési módszerek megbízhatósága számszerűen is értékelhető volt. A módszer gyakorlati bevezetése megtörtént. Az Országos Vízjelző Szolgálat 1979/1980. év telén kísérleti jégelőrejelzéseket adott, 1980/1981. év telén pedig megkezdte a rendszeres operatív előrejelzést. Az operatív követelményeknek megfelelően az OVSz a folyamatos számítógépes jégelőrejelző rendszer kifejlesztését befejezte. 2.5. Hosszútávú tájékoztató jellegű előrejelzés a tavaszi lefolyás várható alakulásáról A tavaszi lefolyás előrejelzésére 1975-ben kidolgozásra került egy előrejelzési módszer, amely a február végén a Duna vízgyűjtőjének manuálisan kiszámított hóban tárolt vízkészlete alapján grafikus segédletek segítségével lehetővé tette a lefolyás 3 havi előrejelzését. A továbbfejlesztés lényege a hókészlet manuális feldolgozásának kiküszöbölése volt, egy olyan algoritmus kidolgozásával, amely nemcsak a gépi számítás alkalmazását tette lehetővé, hanem a hó felhalmozódás dinamizmusának feltárása szempontjából rendkívül fontos folyamatos (hetenkénti) hókészlet-meghatározást. Numerikus nemlineáris regressziószámítás alkalmazásával kidolgozták a Duna tavaszi lefolyása három havi előrejelzésének numerikus változatát is (18), amely az eddigi grafikus segédletek helyett alkalmazható és pontosabb megoldást, valamint egyszerűbb kezelhetőséget biztosít (V. táblázat). 3. Az előrejelzéshez kapcsolódó alapkutatás A CP időterve 3 ütemet ír elő. Egy-egy ütemen belül az alapozó munkák szervezése olyan, hogy az ütem első szakaszában folyó elméleti, kísérleti tevékenységet a második szakaszban modell, algoritmus és program kidolgozása követi. Az első ütem alapkutatásai lényegében a strukturált-sztochasztikus előrejelző modell kidolgozása köré csoportosíthatók. A kutatás célja az, hogy a második ütem végére a tisztán statisztikus eljárásokat — ahol csak lehet — olyan numerikus módszerek váltsák fel, amelyek kellőképpen figyelembe veszik a lefolyás fizikáját, ugyanakkor alkalmasak a sztochasztikus hatásokból fakadó bizonytalanságok kezelésére is. A tisztán sztochasztikus modellek alkalmazásánál ugyanis a paraméterek változását nem lehet explicite megmagyarázni — különösen vonatkozik ez rövid mérési idősorral rendelkező vízfolyásokra. Ennek következtében a sztochasztikus modellek előrejelzései az időelőny növekedésével egyre bizonytalanabbá váltak. Kimutatták azonban (12), hogy mégoly egyszerű — de fizikai