Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók - 4. Ambrus Sándor: Adaptív számítógépes előrejelzési módszer kísérleti alkalmazása

142 Ambrus Sándor — naponta hívható gépen, — beolvassa a napi mérési adatokat az OVSz által készített ötcsatornás telexszalagról, — beolvassa és felújítja a háttérmemóriában tárolt jellemző paraméter- és adattömböket, — elkészíti az előrejelzést a kívánt állomásokra, — kiszámítja az előrejelzés hatékonysági mérőszámainak pillanatnyi értékét, — megmutatja a kiadott előrejelzések és a mérések viszonyát (esetleg grafikus feldolgozás), — kiadja az OVSz által megadott, nemzetközi szabványban meghatározott „HYFOR" (Hydrological Forecast) kódban az előrejelzést, amelyet egy telexkódban lyukasztó rutin kidolgozásával egyenesen telexszalagra fog lelyukasztani a gép. A programrendszert a VITUKI R—10 típusú VIDEOTON számítógépre dolgoztuk ki, FORTRAN IV forrásnyelven. A program lényeges tulajdonsága, hogy 1-től 120 db állomásra tud előrejelezni, tetszés szerint. Az állomások száma idővel bővíthető, ill. szűkíthető, az igények alakulásához mérten. Eleinte állomásonként egy felső mérce adatait mint u(t) segédváltozót vesszük figyelembe. A következő lépcsőben második v(t) segédváltozóként egy hozzáfolyást vagy még egy jellemző felső vízmércét fogunk figyelembe venni. A programok az állomásokat külön-külön, egyenként kezelik. Minden állomásnak külön tömbje van a memóriában. A programok sorra behívják az egyes tömböket és állomásonként elvégzik a rekurzív számítási lépéseket. A számítások során az egyes állomásoknál nem a közvetlen észlelések adatait használjuk fel (és jelezzük előre), hanem azoknak a sokévi átlagtól való eltérését. A számításokat azonban állomásonként egy-egy adott modellel kell végezni, amit a rekurzív becslések megkezdése előtt fel kell tölteni, az induló paraméterekkel és változókkal. Az egyes állomások adatait állomásonként egy-egy tömbben csoportosítjuk. Ezeket a tömböket mágnesszalagon tároljuk, majd a juttatáskor behozzuk a disc egységre, ahonnan már egyenként, közvetlenül hívhatók a programban. A programrendszer két fő részből áll: az egyik a számításokhoz szükséges tömbök helyét foglalja le a memóriában és tölti fel a kiindulási adatokkal (inicializál). A másik az operatív futtatásra alkalmas felújító-előrejelző program. 2.1. A betöltő (inicializáló) program működése A programrendszer lefoglalja a helyet a disc-egységen 120 állomás tömbjének. Ezért a betöltő programban első adatként meg kell adnunk, hogy hány állomáson kívánunk majd előrejelezni, illetve hogy összesen hány állomás adataira lesz szükség. (Van ugyanis olyan, amire csak előrejelzőnk, van olyan, ami egyben egy másik állomás input adata és van olyan, ami csak inputként szerepel. Ez utóbbiaknak csak néhány alapadatát tároljuk: a nevét, a HYFORkódú azonosító számát és sokévi átlagértékét.) Második adatcsoportként azoknak az állomásoknak a HYFOR kódszámát adjuk meg egyenként, amelyekre előre akarunk jelezni. Ezen kívül meg kell adnunk az állomások nevét, a hozzá tartozó HYFOR kódot, a sokévi átlagot, az állomáshoz választott modelldimenziókal és az input állomások kódszámát. Ezek alapján az egyes modellek a következőképpen épülnek föl: Eddigi tapasztalatink alapján kiindulásképpen p = r=3, z = 0 és s=l