Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Oroszlány István: A vízrerndezés feladatai Alföldünkön

A vízrendezés jeladatai 77 1. Ha a befogadó és az üzemi hálózat főcsatornájának levezető képessége 17 1/s-km

2, március—áprilisban legfeljebb 6 napig fordult volna elő kényszerű pangás a táblákon. Két napos felszíni lefolyással számolva, 6 + 2 = 8 napig lett volna — szélső esetben — felszíni víz a táblákon. 2. Ha az üzemi hálózatot 23 1/s-km

3 levezető kapacitásúra növelnénk, a táblákon már csak 2 napos a kényszerű pangási idő, vagyis max. 2 + 2 = 4 napos vízborítás lett volna a kritikus március—április hónapokban. A befogadóhoz való csatlakoztatásnál azonban a terhelés kiegyenlítése érdekében ideiglenes tározóra van szükség. Január-február hónapokban 25 m

3/ha max. tározás mellett legfeljebb 5 napos lett volna ebben a tározási idő, míg március—április hónapokban a 16 m

3/ha max. tarozással 2 napig tartózkodott volna a víz a tározóban. 3. Az üzemi csatornahálózat 2,3 km/km

2-re történő sűrítésével, szállító kapacitását 35 l/s-km

2-re kellene emelni. Ezzel a táblán a lefolyás ideje 1 napra rövidül, s a max. kényszerű pangási idő 1 nap, vagyis 1 + 1 = 2 napig borította volna víz a táblát. Ugyanakkor azonban erősen megnőtt volna az ideiglenes tározó max. terhelése. Éspedig január—február hónapokban szélső esetben olvadáskor max. 114 m

3/ha tározott víztömeg mellett, a víz 24 napig tartózkodott volna a tározóban, míg március —április hónapokban 30 m

3/ha max. tározódással az ideiglenes tározóban 8 napig tartózkodott volna a víz. 4. A befogadó kapacitását 23 l/s-km

2-re növelve, az ideiglenes tározó terhelése szélső esetben olvadáskor 64 m

3/ha tározótér szükséglettel, és 14 napos elbontással, ill. március —áprilisban 14 m

3/ha tározással és 4 napos elborítással járt volna. Összefoglalva, az üzemi levezető hálózatnak három igényt kell kielégítenie: Legyen alkalmas a táblákról belefolyó vizeknek a lefolyás ütemében való befogadására és elvezetésére, a mértékadó lefolyás határáig. Az ezen felül jelentkező kritikus lefolyásoknál — a műtárgyak áteresztő képességének tervszerű szabályozásával — táblánként tartsa vissza az átmenetileg pangásra ítélt, többlet vízmennyiségeket. Az üzemi vízgyűjtő teriilet vízgazdálkodásának szabályozása érdekében legyen mód a csatornákban lefolyó vizeknek ideiglenes tározókba vezetésére, majd a megengedett tartózkodás után a vizek visszaterelésére. A műtárgyak biztosítsák az ideiglenes tározók maximális üzemvízszintjének tartását. A torkolati műtárgynál levő kiegyenlítő tározó kifolyását a befogadó üzemközi csatorna terheltsége szabályozza mindaddig, míg a rendkívüli vizek levezetésének kényszere, az árapasztók automatikus iizembelépésével, a befogadó szállítókapacitását meghaladó vízhozamok lebocsátását nem teszi szükségessé. Fentiekben természetesen csak a táblákról lefolyó vizekkel számoltunk, s nem vettük figyelembe, hogy az üzemi hálózat esetenként beépített területek, mezőgazdasági üzemek lefolyó vizeit — szennyvizeit is befogadja. 5. A befogadó A fokozatosan kiépülő üzemi vízrendezés — mint láttuk — várhatóan arra törekszik, hogy a területre hulló csapadékot maximális mértékben visszatartsa. Ez a jelenleg észleltekkel szemben csökkenteni fogja a nagy gyakoriságú kis lefolyásokat. Ugyanakkor a kis gyakoriságú „kritikus" esetekben rövidül az összegyülekezési idő, és megnő a befogadót terhelő vízhozam és víztömeg. Az ideiglenes tározók legfeljebb 2 hetes átmeneti visszatartásra alkalmasak, aminek jelentősége egy