Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

Lebegőanyaghoz kötődő -rnikroszennyezők 51 2. A KGST Egységes Vízvizsgálati Módszerek 4. kiadásában külön fejezet foglalkozik a felszíni vizek üledékével. EzL az alténiát mint koordinátor a VITUKI dolgozta ki. 3. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Vízügyi Albizottsága szerző vezetésével Munkacsoportot (Task Force) hívott létre a mikroszennyezőket is ér­tékelő vízminőségi normatívák megszerkesztésére. Az elméleti eredmények (három kandidátusi disszertáció is készült). 4. A keresztirányú elkeveredés vizsgálatához időben állandósult viszonyok feltételezésével, bevezettük az anyagáram-sűrűségi vektormező áramvonalának, a7. anyagáramvonatnak a fogalmát. Ennek jellemzője, hogy a rá merőleges transz­port zérus. Az anyagáramvonalak és a koncentrációmező együttes meghatározá­sára a véges differenciák módszerét alkalmaztuk. A levezetett egyenletek alkal­masak a keresztirányú diszperziós tényező számítására is, ha a koncentrációmező adott (inverz feladat) (Somlyódy 1978a). 5. A RBOI (Rövididejű Biokémiai Oxigénigény) és az eleveniszap aktivitásá­nak mérésére kidolgoztuk a respirográf elnevezésű készüléket, mely segítségével a szennyvizek hontható és bonthatatlan szervesanyag tartalma, az eleveniszap bon­tási képessége (aktivitása), valamint az előbbire visszavezethető egyéb jellemzők mérhetők. Ezt a készüléket már több vegyipari gyár használja a szennyvíztisz­títás vezérlésére és ellenőrzésére (Farkas 1979). (i. Az elveniszapos rendszerek utóülepítőjének hatásfoknövelése céljából ki­dolgoztunk egy új méretezési és üzemeltetési módszert, melynek lényege, hogy az iszapszint ülepítőtérbeli magassága és a recirkuláció mértéke, az utóülepítőt érő lebegőanyag fluxussal együtt vehető figyelembe és így a lebegőanyag-vissza­tartás optimalizálható (Ghobrial 1978). 7. A nem permanens vízmozgás és transzport egyenleteinek segítéségével, a véges differenciák módszereinek alkalmazásával matematikai modellt dolgoz­tunk ki (szabálytalan medrű) folyókban lejátszódó transzportfolyamatok egydi­menziós leírására. A modell felépítése a hazai folyók adatnyilvántartási rend­szerére támaszkodik, és így az viszonylag általánosan alkalmazható (Fehér 1980, L itérâthy - Jolánkai — Somlyódy 1980). 8. Vízminőségi modellt dolgoztunk ki a Sajó folyói a Bábony patakon érő kadmium szennyezés folyóbeli sorsának leírására az előbb említett transzport modell, valamint a fontosabb kémiai és fizikai-kémiai folyamatok leírását adó összefüggések segítségével. A kezdeti és peremfeltételek változtatásával más mik­roszennyezőkre és más folyókra is alkalmazható (Literáthy—Jolánkai — Somlyódy 1980). 9. A nem-pontszerű szennyezéssel kapcsolatos vízminőség-szabályozási fel­adatok megoldásánál új távlatokat nyit meg az „Egységnyi Szennyezőanyag Tömeghullám" koncepció alkalmazása. Egy adott vízgyűjtőterület jellemző ter­mészeti és gazdasági adatainak függvényében számítható az egyedi csapadék­eseményekből származó szennyezőanyagterhelés mennyisége és időbeni megoszlása. 10. Az üledékben tevő szennyezőanyagok vizsgálati módszertanának kidolgo­zása során új eredmény-kifejezési módszert alkalmaztunk. Ez lehetővé teszi a mintavételi hiba csökkentését és az eredmények összehasonlíthatóságát (Lite­ráthy—László 1975). 11. Az élőlények nehézfém akkumulációjával kapcsolatban biológiai vizsgá­lati módszert dolgoztunk ki (Csányi— Fehér—Eicskó 1980). 12. Bizonyítottuk, hogy a derítés során keletkező alumínium- és va^hid­roxid pelyhek csak a kialakulásukat követő néhány másodpercen (esetleg egy percen) belül képesek az eltávolítandó szilárd részecskékkel (kolloid, kvázikollo­id diszperzió) megfelelő kapcsolatot létrehozni. Ezzel ismételten alátámasztot­tuk a gyors koaguláns bekeverés jelentőségét (Licskó 1979b). 13. Nehézfémeket oldott állapotban tartalmazó szennyvizek lúgos kezelése so­rán megállapítottuk, hogy a legtöbb nehézfém szennyező együttes kicsapatása és koaguláltatása szempontjából létezik egy optimális pH-tartomány (10,5—11,0). Ebben az intervallumban elegendő Mg 2+ ion jelenlétében a legtöbb nehézfém szennyező (egymás mellett!) komplexbontás után (ha ez szükséges) kicsapatha­tó és — még kolloid stabilizáló szerves anyagok jelenlétében is — koaguláltat­ható, azaz folyadék szilárd fázisszétválasztásra alkalmassá tehető (IJcskó 1978a).

Next

/
Thumbnails
Contents