Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

ISMERTETÉSEK Vizerő-hasznosítás Indiában Ismerteti: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖNi Jeganathan, T. V. : Hydropower Development in India. Water Power and Dam Construction, March, 1981. 1. Az energiatermelés általános irányzata Az indiai energiarendszer szétszórt kis erőtelepekből nőtt fel összefüggő hálózattá. Az ország energiatermelő kapacitása 1947-ben a függetlenség elnyerésekor 1420 MW volt és 1979-re 26 500 MW-ra növekedett, amelyből 10 800 MW vízerő. Az ezredfordulóra az energiaigényt 125 000 MW-ra becsülik, azaz 20 év alatt további 100 000 MW teljesítményű energiaforrást számítanak létrehozni. Az eddigi tervek megvalósítását fékezték a devizahiány, az 1962, 1965. és 1971. évi ellenségeskedések, a szakértelem és az alapvető anyagok (acél, cement, elektróda és robbanóanyag) hiánya. Ennek eredménye lett az állandó energiahiány. Az üzemanyagárak rohamos emelkedésével a további tervekben előtérbekerüllek az atom- és vízerőművek megvalósítása, illetve a Nap és az ár-apály források feltárása. Becslések szerint az ország szénkészlete legfeljebb 100 évre elég. 2. Vízerő-hasznosítás 1979-ig Az első vízerőtelepet 1960 kW teljesítménnyel 1897-ben Darjeelingben helyezték üzembe. 1947-ben a vízerő 250 MW teljesítményű volt. A vízerő részesedése az ötéves tervek alatt 34 és 42% között változott. Az ipar és mezőgazdaság sürgető energiaigényei miatt a hatodik ötéves tervre (1979 — 84) csupán 4500 MW vízerőkapacitást terveztek a 18 000 MW össztervből. Bár a víz és az elektromosság a szövetségi és az egyes állami szervek között állandó vitatéma, néhány vízerőtelepet üzembehelyeztek, mint a Bhakra-Beas: 2500 MW, Hirâkud: 270 MW, Sharavati: 891 MW, Koyna: 540 MW, Nagarjun Sagar: 550 MW. Az előző ötéves tervben kiemelkedett a Beas-Sutlej Link 990 MW-os erőteleppel, a Yamuna project 240 MW-os földalatti erőteleppel, mindkettő nagyátmérőjű alagutakkal. Mindkét esetben az alagútépítés okozott nehézségeket. Az Indiában működő nagy vízerőtelepek illetve gátak eloszlását az 1. ábra mutatja. A fejlesztésnél öt regióra osztották az országot, amelyek beépített és potenciális teljesítményei a következők: 1 Dr. Starosolszky Ödön oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízépítési Intézetének igazgatója.