Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

VÁLASZ EGY, A VÍZRAJZI ÉVKÖNYVVEL KAPCSOLATBAN FELTETT KÉRDÉSRE JANÓ ALBERT

1 és DR. SZEKERES JÁNOS

2 1981 tavaszán jelent meg a Vízrajzi Évkönyv 84. kötete, amely az 1979. évi adatokat tartalmazza. Mint ismeretes, elsőként az 1876—87. évi adatokat tették közzé, így az évkönyvek több mint száz évet ölelnek át. A rendszeresen megjelenő kiadványok méltatása gyakran elmarad, hiszen megjelenésük természetes, a közreadott ismeretanyag — így a Vízrajzi Évkönyvben a vízrajzi adatok — felhasználása munkánkban megszokottá vált. Az ami nekünk természetes, másoknál korántsem az. így pl. tudjuk, hogy a Vízrajzi Évkönyvet nyilvántartják és rendszeresen értékelik a szomszédos országok szaksajtójában (említésre méltó, hogy az évkönyv igénylés alapján 21 országban 68 címre jut el). Legutóbb Kresser professzor, a bécsi műegyetem tanszékvezető tanára az Oesterreichische Wasserwirtschaft 1980 áprilisi számában többek között a következőket írta: „Az évente megjelenő számos Vízrajzi Évkönyv között a magyarországi különösen kiemelkedő sokoldalúságával és azzal a módszerrel, ahogyan az a gazdag adatanyagot közreadja". A Vízrajzi Évköny ilyen és hasonló elismeréseit állandóan fejlődő tartalmának és feldolgozás módjának köszönheti. Talán a mi hibánk is, hogy a hazai szakemberek köre időről időre nem kapott részletes tájékoztatást a Vízrajzi Évkönyvről, s csak ezzel magyarázható, hogy a Hidrológiai Tájékoztató 1981. áprilisi számában megjelenhetett a „Milyen forrásértékűek a vízrajzi évkönyvek?" c. cikk. A kérdésre adandó válasz azért nehéz, mert itt a sajtó hasábjain néhány a valóságtól távoleső megállapítást kellene helyére tenni. Ilyen például a cikkírónak nyilvánvalóan ismerethiányból adódó állítása, mint „...a vízrajzi évkönyveket nyilvános bírálattal sohasem illették, így azok szerkesztői leginkább saját meglátásaikra voltak utalva". A valóság ugyanis az, hogy az évkönyvek szerkesztői mindig is egy — a vízügy különböző ágazatait képviselő — széles körű testület felügyelete alatt végezték munkájukat, pontosan annak biztosítása érdekében, hogy az évkönyvek mind tartalmilag, mind formai megjelenésükben megfeleljenek a különböző követelményeknek. Például all. világháború előtti időszakban ezt a felügyeletet a Vízrajzi Intézet főhatósága a Földmívelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya látta el, ahol is a főosztály vezetője az osztályvezetőkkel együtt vizsgálta meg, illetve hagyta jóvá az intézet igazgatója által felterjesztett évkönyv-tervezetet. Az 1960-as évek végén, amikor az évkönyv jelentősebb tartalmi és szerkezeti változtatását irányoz1 Janú Albert oki. mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízrajzi Intézetének nyugalmazott tanácsadója. 2 Dr. Szekeres János oki. építőmérnök, a VITUKI Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa.