Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Frissvíz-hűtésű hőerőművek vízellátó rendszerének vizsgálata 625 1.13. Mérés hitelesített mérőkönyökkel. A hűtővízrendszer nyomásvonalának meghatározásánál már igénybevehettük az általunk előzőleg kalibrált szívókönyököket, ezzel a térfogatáram mérését a lényegesen egyszerűbb nyomáskülönbség-mérésre vezethettük vissza. 1.14. Mérés jelzőanyag-hullámmal. A tiszai hőerőműben az ultrahangos módszer mellett jelzőanyag-hullámmal való mérést is előirányoztunk, mivel a helyszíni adottságok miatt az ultrahanggal végzett első kísérletek nem vezettek eredményre. E módszernél egy 1,8x1,8 m-es zárt, telt szelvényű vasbeton nyomócsőben két elektródarácsot helyeztünk el, és az első rács előtt befecskendezett sófelhőnek a rácsok között való áthaladási idejét határoztuk meg az elektródarácsokon mérhető villamos vezetőképesség megváltozása alapján. A későbbiekben az ultrahang alkalmazási nehézségeit sikerült felszámolnunk, és ez utóbbi módszer egyszerűsége miatt a tiszai hőerőműben is ultrahangos módszerrel mértünk. 1.2. A nyomás és a nyomáskülönbség jellegű mennyiségek mérése A Duna menti hőerőmű hűtővízrendszerén a jellemzőnek ítélt vizsgálati szelvényekben a statikus (piezometrikus) nyomás, illetve szint meghatározására öszszesen 42 db mérőhelyet építettünk. A nyomás alatti szelvényekben (üzem közben) megcsapolásokat létesítettünk, és ezekre — átlátszó műanyagból készült — ún. állványcsövet kötöttünk. A kialakuló nyomásszintek közelébe eső alkalmas tereptárgyakon vonatkoztatási szinteket jelöltünk ki, melyeket szintezéssel kötöttünk be a létesítmény geodéziai alaphálózatába. A szabadfelszínű szelvényekben hasonló módon jártunk el. Egyes — lényegesnek ítélt — szakaszokon a létrejövő nyomásváltozást (így a szivattyúk szállítómagasságát, a hitelesített szívókönyökök hatónyomását stb.) folyadékos differenciál-manométerrel határoztuk meg. 1.3. A szivattyúk további paramétereinek mérése A szivattyúk tengelyteljesítményét a hajtómotorok bevezetett tejesítményéből a motorok laboratóriumi hatásfok görbéje alapján határoztuk meg. A bevezetett létesítményt az erőmű mérőcsoportja a szakirodalomból ismert módszerrel, három mérőműves wattmérővel mérte, a hidraulikai mérésekkel egy időben. A szivattyúk fordulatszámát a tengelyre erősített, kerületén 60 furattal ellátott tárcsáról vezérelt fényiniciátorral mértük, melynek kimenetére egy digitális frekvenciamérőt illesztettünk. 2. A mérések tapasztalatai 2.1. A szivattyúmérések eredményeiből levonható következtetések A két darab, azonos típusú szivattyú hatásfok-diagramjának (az ún. kagylódiagramnak) a csúcspontja (a kismintamérések alapján garantált 88%-kal szemben) egyaránt 91%-ra adódott, ami megfelel a világszínvonalnak. Az eltérés ugyan belül van a közvetlenül mért mennyiségek hibájából számítható eredő hatásfok hibaértékén (azt ±3,5%-ra becsültük), és így nem tekinthető perdöntő érvényűnek, közvetett bizonyítékok azonban az eredményt erősen valószínűsítik;