Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

620 Kajdi L. és Tas J. A kondenzátorokat visszaforgatással (hűtőtavas, hűtőtornyos rendszerekben) és frissvízzel hűthetik. Utóbbi beruházási költsége lényegesen kisebb, ezért — ha az erőművek telepítésének egyéb szempontjai és a környezetvédelmi előírások lehetővé teszik — a hőerőművek hűtését folyami vízkivételre alapozzák. Korszerű frissvízhűtésű hőerőművekben 1 MWh villamos energia előállításához kb. 140 m

3 hűtővíz szükséges (atomerőművekben még mintegy 30%-kal több), ennélfogva az energiaipar már ma is a legtöbb frissvizet felhasználó népgazdasági ágazat. 1974-ben a villamosenergia-ipar fogyasztása az összes vízhasználatok 37%-át tette ki. Azóta a Duna menti és a tiszai hőerőmű bővítésével ez az arány tetemesen növekedett és a paksi atomerőmű belépésével továbbra is számottevően növekedni fog. A hűtővíz mennyiségének mérésében a vízkészletek véges volta, s ezzel összefüggésben a vízhasználati díjak miatt mind a vízgazdálkodás, mind az energiaipar érdekelt. Ezen túlmenően az energiaiparnak elsőrendű érdekei fűződnek a hűtővíz-rendszer gépeinek és berendezéseinek üzembiztos, jó hatásfokú működéséhez; részben az energiatermelés folyamatossága, részben az erőmű önfogyasztásának, mint önköltségképző tényezőnek a csökkentése érdekében. A Duna menti hőerőmű (D. H.) II. és III. építési ütemében megvalósult, összesen 50 m

3/s vízforgalomra tervezett hűtőrendszerével kapcsolatban 1972 óta az Erőmű Beruházási Vállalat, a Mélyépítési Tervező Vállalat, a GANZMÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, valamint a Duna menti Hőerőmű Vállalat megbízása alapján összesen 6 kutatási témát dolgoztunk ki. A tiszai hőerőmű bővítése jelenlegi kiépítésében 36 m

3/s hűtővizet használ fel. Itt egy kutatási feladatot oldottunk meg. A témák a következő vizsgálati területekre irányultak: — a szivattyútelepek műtárgyaiba épített vasbeton szívókönyökön az üzemi vízmennyiség- és hozam mérésekhez kialakított nyomásmegcsapolások legkedvezőbb helyének modellkísérlettel való meghatározása (VITUKI 1972), — a megépült szívókönyökök hatónyomás-vízhozam-egyenletének helyszíni meghatározása, a kismintakísérleteknek a főkivitelen való ellenőrzése ( VITUKI 1974, 1975/2, 1976/1), — a hűtővíz foszivattyúk garanciális ellenőrző mérése (VITUKI 1974, 1975/2, 1976/1), — a D. H. II. és III. építési ütemében megvalósult hűtővízrendszer nyomásvonatának megmérése különböző vízforgalomértékek mellett a tervezési értékek ellenőrzése, valamint a jövőbeni tervezési feladatokhoz hidraulikai alapadatok (csőérdesség, nyomásveszteségek, veszteségtényezők stb.) gyűjtése céljából (VITUKI 1975/1, 1977), — a D. H. II. és III. hűtővízrendszer üzemvitelének optimalizálása különböző üzemállapotokban (VITUKI 1980). 1. A vizsgálatok módszerei A Duna menti hőerőmű II —III. hűtővízrendszerét 6 db 215 MW-os energiatermelő blokk vízellátására tervezték (2. ábra). Az egyes blokkok kondenzátorai iker felépítésűek, egy-egy kondenzátort váltakozva az egyik, illetve a másik nyomás alatti gerincvezetékről látnak el vízzel, míg a melegvíz-elvezetést blokkonként közös szabad felszínű vasbeton csatornával oldották meg. Utóbbiak a szivornyaüzemben működő kondenzátorok védelme céljából egy-egy szinttartó bukóműtárgyban végződnek. Az acélcsőből kialakított gerincvezetékek legnagyobb átmérője 2,8 m. A két parallel telepített vezeték hurokszerű nyomvonalon halad, táplálásukat mindkét végükön egy-egy vízkivételi mű szolgáltatja. Ezek közül a II. vízmű 4-4 főszivattyúja és zárt rendszerű dobszűrője sugaras kialakítású csomópontokon keresztül, nyomás alatt csatlakozik a vezetékekre, míg a III. vízmű 3 db főszivattyúja közös nyersvíz-