Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Folyószabályozási müvek kialakításának vizsgálata kismintán 603 Л Mississippi hajózási viszonyainak megjavításával kapcsolatban az USA-ban modellezték a tervezett kisvízi hajóútra merőleges és attól fel- és lefelé 30°-ra állított sarkantyúk hatását (

Franco 1968). A tervezett hajóút kialakítására (mind a mélységek, mind a szélességek vonatkozásában) a lefelé irányítóit sarkantyúk bizonyultak a legkedvezőbbnek. A hajóút paraméterek alakulását és a szerző által adott értékelést a III. táblázat foglalja össze. A táblázatban a hosszúságok az ereIII. táblázat A sarkantyúk irányainak változásából származó hatás A vízszintes koronájú sarkantyúrendszerek iránya A tényezők megnevezése merőleges 30° felfelé 30° lefelé hatás érték hatás érték hatás érték Л mélység növekedés [láb] 6 6,00 6 6,00 7 7,00 A hajóút nyomvonala Kitűnő 3,00 Elég jó 1,50 Kitűnő 3,00 Kotrási index 0,04 3,29 0,25 3,08 0,08 3,25 A legnagyobb bemélyítés szintje 54 0,28 42 0,36 47 0,32 Lerakódás (középszint) 13 0,87 12 0,80 13 0,87 összes pontérték 13,44 11,74 14,44 detileg megadott lábdimenzióban szerepelnek. A sarkantyúmezők feltöltődésének mértékét tekintve a merőleges és lefelé irányított sarkantyúk hatása megegyezett, de mindkettő jobb volt a felfelé állított sarkantyúknál. Ilyen modellkísérlett előzmények után kezdtük meg a sarkantyúkkal való középvízi mederszabályozás vizsgálatát a nicki mozgómedrű kismintán. Először egy kanyarban előkísérleteket végeztünk a sarkantyúk áramlástanilag kedvező irányának meghatározására. Itt a sarkantyúkat még lemezből képeztük ki, ezért a kedvezőtlen hatások fokozottabban mutatkoztak, hiszen a víz nem tudott a műveken áthatolni, fokozott torlasztás, gátmögötti örvénylés stb. alakult ki. A modellben a koronamagasság a sarkantyúk végénél a szabályozási vízszint + 0,50 m-nek felelt meg és a koronaszintet a partélbe kötöttük be. Ez lényegében azt jelenti, hogy a középvízi szabályozás keresztirányú műveit vizsgáltuk. Az előkísérletnél vizsgáltuk a sarkantyúk meghágásakor kialakuló áramlási viszonyokat is. Az előkísérletek az amerikai modellkísérletekkel összhangban bizonyították, hogy a lefelé irányított sarkantyúk hatása a legkedvezőbb, ezért a részletes vizsgálatok során kedvező hajlásszög. hossz- és sűrűség meghatározására törekedtünk. A modellbe tíz ívből — ellenívből álló folyószakaszt építettünk be és néhány ív domború partját (a tervezett mederszélességet) sarkantyúkból alakítottuk ki ( 1. ábra). Három különböző helyszínrajzi elrendezést vizsgáltunk meg részletesen, a Froude modelltörvény szerint átszámítva 40 évnek megfelelő folyamatos üzemmóddal. A vízjárást a partbiztosításoknál leírt módon modelleztük. A beépített kanyarok és sarkantyúk adatait a IV. táblázat foglalja össze. A vizsgálatoknál a sarkantyúk irányát a szabályozás tengelyvonalához viszonyított ß szöggel jellemeztük, mivel a tengelyvonal a vízjárástól független, egyértelműen meghatározható, míg a szakirodalomban és a hazai gyakorlatban is szereplő sodor-