Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

598 Kornisné Akantisz Zsuzsanna I. táblázat A beépített ívek és partvédőmű vek jellemzői Ív szám 1т eleje [m] ívhossz [m] Kanyarulat i sugár R [m] RIB Középponti szög [fok] Kanyartípus eleje A védőmű hossza vége Ív szám 1т eleje [m] ívhossz [m] Kanyarulat i sugár R [m] RIB Középponti szög [fok] Kanyartípus az ívek %-ában 1 0 4,82 3,75 7,5 73,6 40 75 115 О 4,82 3,00 2,75 5,5 62,5 54 94 150 3 7,82 5,31 5,00 10,0 60,8 55 52 7 4 13,13 3,10 6,85 13,7 25,9 álkanyar 5 16,23 4,92 5,00 10,0 56,4 állékony 6 21,15 3,85 4,10 8,2 53,8 85 15 100 7 25,00 3,36 10,00 20,0 19,3 álkanyar 8 28,36 5,96 7,50 15,0 45,5 35 58 93 9 34,32 1,96 2,25 4,5 49,9 153 42 191 10 36,28 5,17 5,65 11,3 52,4 állékony A három kísérlet eredménye a változások jellegét tekintve teljesen azonos volt, így következtetéseinket kétszeres ellenőrzés után vontuk le. A módosult meder rétegvonalas helyszínrajzát (cm-enkénti modellbeli rétegvonalakkal) az 1. ábra, míg a mederfenék hossz-szelvényét és a szelvényterület változásokat a beépített terület százalékában a 2. ábra mutatja. A 2. ábra alján sematikusan láthatók a partbiztosítások jellemzői is. Az utolsó kanyarban létrejött változásokat az alvízszabályozó befolyásolja, ezért azokból semmiféle következtetést nem szabad levonni. Az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy az „állékony kanyarok" (R/B = 8 — 13,5 és <x = 45 — 55°) homorú partjának védelmét az áramlásból származó elragadás ellen mellőzni lehet. Az 1. ábrán látható, hogy az ötödik ív homorú partja nem módosult. Az egész kanyarban az előző szakaszokon felszedett anyag rakódott le (2. ábra), illetve mederátrendeződés tapasztalható. A feltöltődés a hatodik ív elejéig tart, magára a partbiztosítás felső végére is rárakódott a hordalék (3. ábra). Ugyanitt a meder közepetáján megindult a kimosás is, a mélységek fokozatosan nőttek, de nem simultak a homorú parthoz. A kanyarulat legnagyobb mélysége az induló állapothoz képest folyásirányban valamivel lejjebb alakult ki (2. ábra). Ez az előremozgás, figyelembe véve a közel 40 éves átszámított időtartamot, a kanyarulat lassú lefelé haladására utal. A hatodik ív is igazolja, hogy — állékony kanyar lévén — homorú partját fölöslegesen védtük be. Azokban a kanyarokban, ahol R/B = 8 —13,5, de a>55°, a homorú part biztosítását a felső harmadban (a kanyar középponti szögén mérve 20—30°) el lehet hagyni (1. ábra, 3. kanyar). 70°-nál nagyobb középponti szögnél a homorú partot az ív alsó részén sem szükséges védeni, mert a tényleges inflexió igyekszik felhúzódni az 55°-os középponti szög környezetébe (az 1. ábrán a 10. szelvénytől a 8 —9 szelvény közé). Ezzel szemben a következő kanyarban a homorú partot a tervezett inflexiótól be kell védeni. A víz ugyanis a túl hosszú kanyart nem követi, átvált és a 2. ívben már a 11. szelvénynél intenzíven támadja a homorú partot (4. ábra).