Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

Lebegőanyaghoz kötődő -rnikroszennyezők 49 az aklivszénen tízszer több baktérium telepszik meg, mint a szürőhomokon. Ugyanakkor e baktériumok, ill. mikroorganizmusok az aklívszén felületének (a fajlagos felület 800—1100 m

2/g) csupán 1%-át fedik be, pedig 1 g nedves szénen 10

8 csíraszámot és mérték. Ezek igénylik és fogyasztják is az oxigént. Ezért előnyös számukra az aktívszénszűrés előtti ózonozás, ami az oxigénbevitel mellett még a biológiailag nem bontható szervesanyagot is baktérium számára fogyasztható állapotba hozza. A mikroorganizmusok a 0,3 mikronnál nagyobb mikropórusokban helyezkednek el. így a mikropórusok szabadok maradnak a szervesanyag adszorpciójára (Benedek-Bulkai 1981). Az aktívszén-szürés előtti ózonozás előnyös, mivel egyrészt kissé tehermentesíti a szenet, így növeli annak üzembentartási idejét két reaktiválás között, valamint segíti a szénen kifejlődő és számunkra kedvező biológiai tevékenységet is. Az ózon hatására bizonyos oldott szerves anyagokból mikropelyhek is képződnek, így az utána következő aktívszén-szűrés szilárd formában tudja azokat visszatartani. Amennyiben mód van rá, az ózonozás után 20—30 perc kontakt időt tanácsos biztosítani a reagáláshoz. Előnye a rendszernek, hogy az ammónia nitrifikációja biztosított, kevesebb ózon kell, mintha csak ózonoznánk szénkezelés nélkül, és nagyobb a szénszűrő terhelhetősége is így, mint GAC esetén. Kisebb az utóklórozás igénye is (0,1 — 0,5 mg/l). A legfontosabb azonban az, hogy ez a rendszer minden egyébnél hatásosabb a mikroszennyezők eltávolítása tekintetében (Kelemen 1979a, 1980). Megemlítjük, hogy а ВАС eljárás 1977 óta került a fejlett ipari államokban is tudatos alkalmazásra. Hazai alkalmazását meggyőződéssel tudjuk ajánlani. 5. Szeiinyví/.tisztítás-leehnoló(|iai eredmények A csatornázott területekről érkező szennyvíz legismertebb jellemzője a magas szervesanyag tartalmú lebegőanyag. A befogadóvízbe bocsátás előtti szennyvíztisztítás első lépcsője épp ennek a lebegőanyagnak az eltávolítására irányul. A második lépcső a biológiai aktivitás segítségével az oldatban és kolloid formában levő szennyezőanyagot is lebegő (szilárd) frakcióba kívánja átvinni és újabb íilepítés, az utóülepítés révén válik el az előbbitől eltérő tulajdonságú „másodlagos" lebegőanyag a tisztított víztől. Kontos tudni, hogy a biológiai (eleveniszapos vagy csepegtetőtestes) eljárásból távozó ülepíthető anyag kifejezetten pelyhes szerkezetű és a pehelyméret, valamint a szerkezet az adott eljárási mód (pl. teljesoxidációs eljárás) függvénye. A harmadik tisztítási lépcső cél ja szintén az, hogy a gravitációs ülepítéssel ki nem választható lebegőanyagot (kisméretű biológiai pelyhet) is kivonja a vízből koaguláció vagy homokszűrés, esetleg mindkettő segítségével. A szennyvíztisztításról elmondható még, hogy mind a biológiai, mind a kémiai eljárások hatásfokát érzékenyen rontja, ha nem tökéletes az azokat követő szilárd-folyadék szétválasztás. Másrészt a harmadlagos tisztítást, különösen a homokszűrést érzékenyen befolyásolja az azt megelőző biológiai tisztítás jellege (Benedek-Farkas 1981). A szennyvíztisztításnál az oldatban maradó kis koncentrációjú (hiszen oldhatóságuk általában kicsiny) mikroszennyezők eltávolítása nagy gazdasági teher. Szükséges tehát a szennyvíztisztítási optimum mint a terhelés, tehát a vízi környezetet érő károsodás és a tisztítás gazdasági alapon történő mérlegelése. A gazdasági beavatkozási stratégiát csak akkor lehet kidolgozni, ha ismerjük a rendelkezésre álló" fegyvereket", tehát a beavatkozási módszereket, ezek hatékonyságát és költségtényezőit (Benedek 1979, Benedek—Kiss—Major—Szabó 1981, Szabó —Benedek 1976, Szabó-Papp 1977, Szabó 1978). 4 vízügyi Közlemények