Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

FOLYÓSZABÁLYOZÁSI MÜVEK KIALAKÍTÁSÁNAK VIZSGÁLATA KISMINTÁN KORNISNÉ DR. AKANTISZ ZSUZSANNA

1 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont folyószabályozási kísérleti telepén (Nick) az 1970-es évek elején kezdődött az a munka, melynek feladata, hogy modellkísérleti vizsgálatok alapján adjon javaslatot középvízi folyószabályozási müvek hatékony és gazdaságos kialakításához. Bevezetőben meg kell említeni, hogy a folyószabályozási művek hatásának modellezését meg kellett előznie a folyók meanderezési törvényszerűségeit feltáró vizsgálatoknak (Kornisné 1979, 1980). I. Hosszirányú szabályozási művek vizsgálata A saját alluviumukban kanyargó folyók szabályozásának egyik legrégibb és legelterjedtebb módszere a partok erózió elleni védelme és az elszélesedett medrek szűkítése hosszirányú művekkel. A beavatkozások célja végsősoron a folyók medervándorlásának megakadályozása úgy, hogy a szabályozás optimálisan illeszkedjen a természetes vonalazásba, lehetőleg minél jobban feleljen meg a mederfejlődés természetes tendenciának, ne okozzon nagymérvű part- és mederváltozásokat, az erodált anyagból ne alakuljanak ki további mederelfajulást okozó, esetleg a hajózást zavaró gázlók. Végül igen lényeges, hogy a művek építési és fenntartási költségei is optimálisak legyenek. Megfelelő helyszínrajzi kialakítás („állékony kanyarok") esetén a hosszirányú művek rögzítik a folyó vonalazását, a parterózió megszűnik, amivel csökken a zátonyképződést okozó anyag mennyisége is. A kanyarok fejlődése is szoros összefüggésben van a zátonyok méretével és vándorlásával, ezért a partok megkötése a még szabad kanyarok fejlődési folyamatát lassítja. A korábbi modellkísérletek eredményei alapján állékonynák nevezzük azokat a kanyarokat, amelyeknél a kanyarulat középponti szöge a = 45—55°, a kanyarulati sugár (R) és a mederképző vízhozamhoz tartozó víztükörszélesség (

В) viszonyszáma R/B=8 —13,5. A hosszirányú művek hatásvizsgálatát egy tíz ívből (1 — 10.) álló kanyargós folyószakasz kismintájában végeztük, melynek helyszínrajzát az 1. ábra mutatja. A meder kialakításához a Rába kísérleti szakaszára jellemző tetőponti és inflexiós szelvényeket használtuk fel. A fenékesés és a mederérdesség is a kísérleti szakasz 1:50 méretarányú modelljének tekinthető. A meder és a part anyaga a modellben azonos szemszerkezetű volt. A tíz ív közül hatot az ábrán látható mértékben bevédtünk. A védművek anyaga durva homok, murva volt, d

g = 0,006 m súlyszerinti közepes szemcseát1 Kornisné dr. Akantisz Zsuzsanna oki. építőmérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) Vízrajzi Intézetének tudományos főmunkatársa.