Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

582 Gilyénné Hofer A. és Domokos M. 3.3. A modell működtetése Az (1)—(5) szerinti, R 10 számítógépre programozott szimulációt a hipotetikus tározó térfogatának kellő sűrűséggel felvett értékeire (S

k = 0,10-10® m

3, 20-10® m

3, ..., 200-10® m

3) végeztük el, éspedig két változatban: — először a víztáplálást az 50 éves természetes X^ adatsorral vettük figyelembe, — másodszor viszont X^ helyébe az (1)—(5) algoritmusban mindenütt X^ — Bj-t helyettesítettünk, ezzel véve figyelembe a Balaton-vízgyűjtőre előrejelzett, várhatóan csak néhány évig tartó, vízkészletgazdálkodási szempontból legkedvezőtlenebb helyzetet. A szimulációk bemenő adatai közül az X^, I

i és Bj adatsorokat Bárányi (1978) anyagából vettük (2/a, b ábra); a V

a

j és V

f

j víztömeg-határértékeket pedig a Baíaton 1977. január 1. óta érvényes vízszintszabályozási előírásainak (OVH 1979) és a tó vízállás-víztömeg görbéjének (VITUKI 1976) ismeretében határoztuk meg (2

/с ábra). A Balatonnak és a hipotetikus tározónak az egyes szimulációs futtatások megindításához szükséges kezdeti teltség-értékei közül V_

11

2 értékét — Bárányi (1980) vizsgálati példáját követve — a H = 85 cm-es tó-vízálláshoz tartozó víztömeggel (V_

11

2=2030-10® m

3), W_

1>1

2 értékét pedig esetenként 1

2 = 0,75-S

k-nak vettük 'fel. Az S = 100- 10

e m

3 hipotetikus tározótérfogathoz tartozó, az Хц adatsort alkalmazó szimuláció egyes részeredményeit — kiragadott példaként, szemléltetésül — a 3. ábrán mutatjuk be. 4. Eredmények Az összesen 21 felvett S

k tározótérfogathoz, esetenként Xj. és X^ — Bj adatsorral előállított R

k és T

k eredménymutatókat, vagyis vizsgálatunk fő eredményét a 4. ábra mutatja be. Az ábráról pl. leolvasható, hogy — a Balaton-vízgyűjtőn létesítendő tározórendszer (vagy egyéb vízpótlási megoldás) nélkül a rendszer céljai csak mintegy R = 27%-os biztonsággal — a bányászat maximális vízkészletelvonása idején pedig csak В =11%-os biztonsággal — lennének kielégíthetők, ami elfogadhatatlan, — 5=170-10® m

3 eredő hasznos tározótérfogat esetén В várható értéke eléri a 99%-ot, — 5=100-10® m

3-hez B = 86%-os (maximális bányászati vízelvonás idején 80%-os) vízszint- és vízigénykielégítési biztonság tartozik, vagyis első becslésként elképzelhető, hogy egy kb. ilyen összkapacitású megfelelően működtetett tározórendszer a Balatonnal együttműködve gyakorlatilag elfogadható mértékben képes biztosítani az I

Vl távlati vízigények kielégítését. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ekkora összkapacitású tározórendszer létesítéséhez megvannak a topográfiai, hidrológiai adottságok. A jelenleg már tervezett Kis-Balaton rekonstrukció 75 km

2-es vízfelületet hoz létre. Ha feltesszük, hogy — az elsődleges vízminőségvédelmi funkció biztosítása mellett — 0,5 m-es vízjáték irányozható elő mennyiségi vízkészletgazdálkodási célra, ez önmagában kb. 4010

e m

3-es tározóteret jelentene. Vala-