Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A folyammérnöki hivatalok története

568 Dóka Klára és a víz tisztaságát. Felügyeltek a műtárgyakra, a kijelölt fixpontokra, szelvénykö­vekre, a vontatóutak állapotára, kikötési lehetőségekre, gázlókra. Ellenőrizték a ki­kötők rendjét, a vízmércék vezetésének helyességét. Nem bírálhatták azonban a társulati tevékenységet, a társulati védőművek állapotát és egyéb munkáikat (F. M. 1913). Az 1889 — 1918 közötti időszak a magyarországi vízügyi szakigazgatás kitel­jesedésének kora volt. Az ország gazdasági helyzete lehetőséget adott a tervszerű vízimunkák végrehajtására, az elkészült szabályozások továbbfejlesztésére és eredményeik folyamatos fenntartására. A rendszeres munka az irányító szervezet stabilitását hozta magával, ami a területi szerveknél, a folyammérnöki hivatalok esetében is a szervek megerősödésével, anyagi helyzetük javulásával, feladatkörük jogi szabályozásával járt együtt. A két világháború között a folyammérnöki hivatalok száma csökkent. Bár az 1929/3. tc. állami támogatást biztosított egyes vízimunkákra, amelyek irányítása a folyammérnöki hivatalok feladata volt, azonban e támogatásból gyakorlatilag csak a fenntartási munkákra futotta. A hivatalok fő teendője 1920 után a társula­tok munkájának ellenőrzése volt. Nemcsak átvizsgálták a terveket és költségvetést, hanem maguk is elfogadtak a társulatoktól tervezési megbízásokat. Egyéb felada­taikat a korábbi gyakorlatnak megfelelően, az 1912-ben kiadott szabályok alap­ján végezték, mivel a két világháború közötti évtizedekben semmiféle új jogszabály nem született tevékenységüket illetően. 1919-ben a Győr-Moson megyei folyammérnöki teendők ellátására — Győr köz­ponttal — létrehozták a Komáromi Folyammérnöki Hivatal Duna Jobbparti Kirendeltségét, amelynek helyén 1921-ben megkezdte működését a Győri Folyam­mérnöki Hivatal (OL. L. 16. VI. 314/1919). 1922-ben megszervezték a Bajai Fo­lyammérnöki Hivatalt is, így teljesült a budapesti személyzet régi kérése, hogy csök­kentsék illetékességi területüket. 1921-ben a volt Szatmárnémeti Folyammérnöki Hivatal működési területének egy részén — Nyíregyháza székhellyel — új hivatalt létesítettek (OVL. A. I. 1. c.). 1922—39 között a folyammérnöki hivatalok terüle­tét illetően nem volt semmi változás. A kialakult szervezet a következő volt : A Győri Folyammérnöki Hivatal működési köre a Duna felső, Csehszlovákiá­val közös szakaszára, a Mosoni-Dunára, a Rába, Rábca, Marcal alsó szaka­szára, összesen 433 km hosszú folyószakaszra terjedt ki. A hivatal a közös Duna-szakasz kisvízszabályozásában igen fontos szerepet kapott. Az 1930-as években a csehszlovákokkal közösen hajtották végre a munkát, elsősorban a Pozsony —Győr szakaszon. A folyammérnöki hivatal állandó kapcsolatban volt a pozsonyi tartományi hivatal Dunaszabályozó Osztályával, együtt készítették el a terveket és a leszámolásokat. A hivatal főnöke mint miniszteri megbízott felügyelt a Szigetközi, Rába­szabályozó, Dunaalmási Vízrendező, valamint az Esztergomi Armentesítő és Belvízlevezető Társulat munkájára. E társulatok ártere 1931-ben 371 749 kat. hold volt, a töltések hossza 419 km, a belvízcsatornáké 1006 km, a szivattyú­telepek száma: 14 (OVL. A. II. 6.), (2. ábra). A Budapesti Folyammérnöki Hivatal illetékességi területe a Duna Ipoly torkolatától Dunapatajig terjedő szakaszára, a Szentendrei-Duna-ágra, a tolnai Holt-Dunára, a Sió alsó szakaszára, összesen 221,5 km folyószakaszra terjedt ki. Ezen kívül kezelte a lágymányosi és a dunapentelei téli kikötőt, és a hozzá­juk tartozó kincstári területeket. A hivatalfőnök miniszteri megbízottként tevé­kenykedett 10 társulatnál, amelyek ártere 171 463 kat. hold, az árvízvédelmi töltések hossza 205 km volt, és 29 szivattyútelepet üzemeltettek. A társulatok

Next

/
Thumbnails
Contents