Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Dóka Klára: A folyammérnöki hivatalok története

A ;folyammérnöki hivatalok története 565 A kialakult folyammérnöki szervezet tovább erősödött, és jól el tudta látni feladatát. A hivatalok erősödését elősegítette, hogy az 1880-as években létrejöttek a kultúrmérnöki hivatalok is, és a területi vízügyi igazgatás kiteljesedésével munkamegosztás alakulhatott ki a folyószabályozási, ármentesítési, illetőleg vízrendezési, vízhasznosítási tevékenység között (

Ihrig 1973). 3. Folyammérnöki szervezet a Földmívelésügyi Minisztérium irányítása alatt 1889-től a vízügyek felsőszintű irányítását a Földmívelésügyi Minisztérium vette át, de a területi igazgatásban a folyammérnöki hivataloknak a továbbiakban is jelentős szerep jutott. A századfordulón — állami költségvetésből — a Dunán, Vágón, Sajón, Begán, Kulpán jelentős szabályozási munkákat hajtottak végre. Ezek irányítására helyi építésvezetőségeket, kirendeltségeket hoztak létre, amelyek ideiglenes jelleggel működtek. A folyammérnöki hivataloknak ezek az építkezések nem jelentettek többletfeladatot, ezért létszámuk és feladatkörük állandósult. Fő teendőjük a területi műszaki szolgálatellátása, a társulatok felügyelete volt. Ellenőrizték a hajózást, a folyamrendőrség munkáját, a vízjelző szolgálatot. Figyelemmel kísérték az építkezések kivitelezését, gondozták a téli kikötőket, ellenőrizték az árvízvédelmi készültséget, gondoskodtak a meder kotrásáról. Terveket készítettek az illetékességi területükön épülő partbiztosításokhoz, kisebb mederrendezésekhez, elbírálták és véleményezték a társulatok hozzájuk küldött terveit (Faragó 1902). A Földmívelésügyi Minisztérium megalakulásakor folyammérnöki hivatalok működtek Pozsonyban, Komáromban, Budapesten, Eszéken, Sziszeken, Mitrovicán, Újvidéken, Szatmáron, Szolnokon, Gyulán, Szegeden, Aradon, Mohácson, Temesvárott és Tokajban. A pancsovai hivatal helyett 1889-ben a titeli jött létre, majd — 1892-ben — ennek megszüntetésével Fehértemplomban újat szerveztek. A fehértemplomi hivatalt 1908-tól az újjászervezett pancsovai folyammérnöki hivatal váltotta fel. 1891-ben a mohácsi hivatalt Zomborba, 1892-ben a tokajit Sátoraljaújhelyre helyezték. Az utolsó változás 1912-ben következett be az első világháború előtt, amikor Nagykanizsa székhellyel új hivatalt szerveztek. 1890-ben a folyammérnöki hivatalokban 12 főmérnök, 41 mérnök, 20 segédmérnök dolgozott, tehát a létszám emelkedett a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium időszakához képest (OL. К. 178. 7951/1907). A személyzet egyenlőtlenül oszlott el a hivatalokban. 1898-ban például a budapesti hivatalnak 10, a szegedi, szatmári, eszéki hivatalnak 7 műszaki alkalmazottja volt, ezzel szemben Szolnokon, Üjvidéken csak 3. Sziszeken, Mitrovicán csak 1 mérnök dolgozott (F. M. 1898). A folyammérnöki gárda az 1800-es években kicserélődött. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium fennhatósága alatt álló folyammérnöki hivatalok vezetőinek nagy része a közontba került. Az 1890-es években volt még visszafelé áramlás is. 1900-tól azonban a központ egyre bürokratikusabb lett, és a területi hivatalokban csak a folyammérnöki ranglétra jelentette a felemelkedés útját. Másik lehetőség az volt, hogy a folyammérnökök a társulatok szolgálatába szegődtek, ahol 6 Vízügyi Közlemények