Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Mátrai István: A Duna-Tisza összeköttetés változatai

A Duna—Tisza összeköttetés változatai 551 A Dunaharaszti —Sári szakasz után DDK-i irányban halad Ágasegyháza— Orgovány határáig, innen Bugac felett északra majd keletre fordulva Tiszaalpárnál éri el a Tiszát. A csatornán 4 hajózsilip szükséges 8 — 27 m között változó magassággal (5. ábra). A Bugac környékéig való déli vonalvezetés következtében a Duna—Tisza közi hátságot itt már egy alacsonyabb 110 m-es szinten keresztezi. Vízzáró bitumen burkolat csak a 45 — 122 km között készül, a többi szakaszon műanyag rézsűvédelem van előirányozva. A csatorna jelentős mértékben érinti illetőleg metszi a Duna—Tisza közti természetvédelmi területeket. 3.5. „E" változat Ez a víztározással is kiegészített változat (VGI 1976) részben a „D" változat nyomvonalán halad. Eltérés ettől a Dabas—Bugac közötti szakaszon van, ahol a tározás érdekében mélyebb területen helyezkedik el. A bögék maximális szintje egyezik a „D" változatéval, azonban az 53—80 és 105—116 km-ek között a 107-es szintre való lesüllyesztéssel, 240+110 azaz összesen 350 millió m

3 víz tározását teszi lehetővé (6. ábra). A hajózás a süllyesztett vízszint esetén is lehetséges. Az áteresztő talajon épülő tározónak a párolgási veszteségen kívül jelentős a szivárgási vesztesége. Az átlagos évi párolgási veszteség a 120 km

2 felületi tározókból 75 millió m

3, azaz kereken 2 in

3/s. A szivárgó vizek összegyűjtésére a tározók mentén 2 sorban, egymástól 50 m-re elhelyezett csőkutak és gyűjtőcsatornák szolgálnak. A szivárgó vízmennyiségek összege 2—3 m

3/s-ra, azaz évi 75 millió m

3-re tehető. így az évi párolgás és szivárgás átlaga 75 + 75 = 150 millió m

3, több mint 40%-a az évi tározott vízmennyiségnek. A rendszer az évi elméleti 1300 millió m

3 vízátvezetésen kívül további 350 millió m

3 víz átvezetésére képes. Tekintve azonban, hogy a maximális vízátvezetésre és tározásra csak aszályos években van szükség, az évek nagyobb részében feleslegesen töltjük fel a tározót és üzemeltetjük a védelmi rendszert. A tározó megtöltése minden évben szükséges, akár felhasználjuk a vizet, akár nem, mert előre nem tudhatjuk, hogy lesz-e a nyáron vízhiány. Átlagos évben tehát a hasznosan átvezetett víz 250 millió m

3, a tározó üzeme 30 millió k\Vh-ra becsülhető mennyiségű energiát igényel. Ez az energia két részből tevődik össze. 10 millió kWh a tározó megtöltésére szükséges, 20 millió kWh pedig a megcsapoló kútrendszer üzemeléséhez kell. A tározóból elpárolgott víz pótlására szolgáló energia az évek nagyobb részében kárbavész, míg a megcsapoló kútrendszerből származó víz felhasználható, ha nem is nagyon kedvező költség árán. Ez a napi mintegy 100 ezer m

3, közel ivóvíz minőségű víz várhatóan sokkal nagyobb, az ebben a térségben szükséges vízmennyiségnél. A nagyobb tározó legnagyobb része természetvédelmi területre esik, ezen felül szükségessé teszi Fülöpháza község áttelepítését. 3.6. „F" változat Ez a változat a vízellátáson és víziközlekedési lehetőségen kívül vízerőtermelésre is szolgál. Részletesebb vizsgálat nélkül az 1947. évi DTCs kiadványban tárgyalt IX/a változatot vettük alapul. A csatorna az energiatermelés érdekében folyamatos eséssel halad Dömsödtől Csongrádig, közben mintegy 40 km hosszban aránylag mély — maximum 25 m-es — bevágásban (6. ábra). A többi változathoz hasonlóan 50 m

3/s vizet vezet, — ennél a változatnál természetesen egész éven át — akár van szükség vízpótlásra, akár nincs. Az évi üzemóra mintegy 8000 órára tehető, mivel 1050 m

3/s-nál kisebb dunai víz5»