Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Mátrai István: A Duna-Tisza összeköttetés változatai

A Duna—Tisza összeköttetés változatai 547 esetében). Ilyen módon mintegy 300 ezer ha terület gazdasági fejlődésének meggyorsulására lehet számítani. Az Országos Területrendezési Terv 1979. évi koncepciója szerint a nyugat—keleti fejlesztési zóna szempontjából jelentős a Cegléd—Abony— Szolnok—Törökszentmiklós vonal menti, mind a hosszú-, mind pedig a nagytávlatban intenzíven fejlődő terület. A Duna—Tisza közötti nagyobb vízigények főként az öntözések fejlesztéséhez szükségesek. Megállapítható, hogy elsősorban a középső Budapest—szolnoki csatornavonal a legkedvezőbb. A csatorna közelében fekvő területeket a csatornából, az északi területeket a kiskörei rendszerből, a délieket pedig a kiskunsági rendszerből, (tassi vízkivétel) és a csongrádi vízlépcsőből célszerű vízzel ellátni. Igen fontos a Veresegyház — Gödöllő — Kistarcsa—Maglód térség ipari és lakossági vízellátása. Ezt az „A" változat alsó 10 millió m

3-es tározójából kiinduló rendszerből lehetne megvalósítani, amely egyúttal bizonyos tartalékul is szolgálhatna a Budapest vízellátásában. A változatok néhány száz ha-tól több ezer ha-ig terjedő nagyságú területek kisajátítását teszik szükségessé. Az egyes változatokban előforduló földterületek értéke a készülő új genetikus talajosztályozási rendszer alapján 30—40 körüli értékkel jellemezhető. Egyes változatoknál igen nagy mértékű épület, valamint ipari és mezőgazdasági üzem kisajátítására, valamint egész települések áttelepítésére is sor kerülne. Az ezekre vonatkozó költségbecslések csak durva tájékoztatásnak tekinthetők. A „D" ,,E" és „F" változatnál külön problémát jelent az egyes természetvédelmi területek részbeni, vagy teljes igénybevétele. 3. A változatok ismertetése 3.1. „A" változat Az „A" változatban (3. ábra) kihasználjuk azt a kedvező adottságot, hogy a Duna-Tisza-közi vízválasztó Sződliget közelében mindössze 12 km-re van a Dunától. Ebben a változatban 5, egyre növekedő kapacitású (a=l; b = 5; с = 25; d = 50 és e= 100 m

3/s) alváltozat készült. Az „A/d" alváltozat 50 m

3/s maximális vízszállító képessége azonos a többi hajózható változatéval. Ebben a megoldásban 4,8 km hosszú mélyvezetésű tápláló csatorna vezet a legkisebb dunai vízálláshoz (98,5 m) igazodva egy Sződ mellett tervezett, mintegy 10 millió m

3-es víztározóhoz (4. ábra). Itt a gáttestbe épített szivattyúteleppel felemeljük a vizet a 122 m-es szintre, majd a következő szivatytyútelep segítségével a 2,7 km hosszú nyomócsöveken át a vízválasztón, a 190 m-es szinten, kialakított csillapító medencébe nyomjuk a vizet. Innen kezdve gravitációs a továbbvezetés 2,7 km hosszú, bukókkal kiépített csatornán, egy kisebb tározón, majd az 5,7 km hosszban bővítendő Némedi patakon át Galgamácsáig. A két szivattyútelep kedvező energetikai üzemmódban dolgozik, kihasználva a tározó tavak térfogatát. Az „A/c" ill. „A/e" változatok 25 ill. 100 m

3/s maximális vízmennyiség átvezetésére alkalmasak és így jól illeszthetők a vízigény növekedéséhez. A rendszer egyes, kisebb költségű elemeit célszerű már az „A/c" ütemben az „A/d", illetőleg „A/e" ütemet is kielégítő méretekben megépíteni, míg a legköltségesebb elemeket