Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Szilágyi Ferenc-Tóth László-Hoffmann István: A felkeveredés hatása a Balaton vizének néhány formált komponensére

522 Szilágyi F., Tóth L. és Hoffmann I. lebegőanyaghoz kötött szerves és szervetlen kötésben levő foszfor különválasztása (Tóth 1976). A kialakult és bevált gyakorlatnak megfelelően jelenleg az alábbi foszforfrakciókat mérjük (Felföldy 1974): 1. összes foszfor (TP = Total Phosphorus): az eredeti roncsolt minta foszfortartalma. 2. összes oldott foszfor (TDP= Total Dissolved Phosphorus): a 0,45 |xm pórusméretű membrán szűrőlapon szűrt minta roncsolt szűrletének foszfortartalma. 3. Formált szervetlen foszfor (PIP = Particulate Inorganic Phosphorus): az átszűrt vízminta szűrőlapjáról 1 n kénsavval 30 perc alatt leoldható foszfor, ezt nevezzük a lebegőanyaghoz kötött szervetlen kötésű foszfornak. 4. Oldott reaktív foszfor (DRP = Dissolved Reactive Phosphorus): a 0,45 fiin pórusméretű membrán szűrőlapon szűrt vízminta kezeletlen szűrletének foszfortartalma. Ezekből az adatokból a következő foszforformák számíthatók: 1. Oldott nemreaktív foszfor (DNRP = Dissolved Nonreactive Phosphorus): a TDP és a DRP különbsége. 2. összes formált foszfor (TPP=Total Particulate Phosphorus): a TP és a TDP különbsége, ez tekinthető a lebegőanyaghoz kötött foszfornak. 3. Formált szerves foszfor (POP = Particulate Organic Phosphorus): a TPP és a PIP különbsége, vagyis a lebegőanyagban szerves kötésben levő foszfor. A továbbiakban a foszforfrakciók említésénél azok angol rövidítését használjuk. A TP ilyen frakciókra bontására az irodalomban kevés példát találtunk. A szerzők általában megelégednek a TP és a DRP mérésével, ami mély tavak esetében indokolt is; azokat e két foszforforma jól jellemezheti. Az általunk használt felbontáshoz hasonlót, bár módszerében eltérőt Golachowska (1968, 1971, 1976, 1977a,-1977b) és Volosztnyik (1973, 1979) közöl. Más jellegű frakció felosztásról Allan és Williams (1978) számolnak be. A DNRP molekulasúly szerinti szétválasztásának módszerét Peters (1978, 1979) írja le. Hidrobiológiái adatok regresszióanalízissel történő feldolgozására számos irodalmi példa létezik. Nem törekedve teljességre, itt csak néhányat említünk: Goldman és Gerletti (1968) a primer produkció és a víz fizikai, kémiai, valamint biológiai jellemzői közötti összefüggéseket, Porcalova és Pulkrab (1979) a klorofill és az összes foszfor összefüggését, Pielerse és Torién (1978) az a-klorofill és a DRP koncentráció összefüggését vizsgálta ilyen módszerrel. I. Mérési adatok 6s módszerek A vízmintákat a Balaton három mintavételi helyén, (az eutrófnak mondható Keszthelyi-öbölben K, az eutrofizálódó szemesi vízterületen Ii, és az eutrofizáció által kevésbé veszélyeztetett siófoki S vízterületen) tóközépről 1975—1979 között, a téli időszak kivételével havonkénti gyakorisággal, a víztömeg felső 0,30 m-es rétegéből vettük. A lebegőanyagot, a foszfor- és nitrogénformákat és az a-klorofillt Felföldy (1974) szerint határoztuk meg. A szerves szénformákat Beckman szerves szén elemző készüléken mértük. A felhasznált adatok közül mért adat a lebegőanyag, az a-klorofill és a PIP, számolt adat a POP, а РОС (az összes szerves szén és az összes oldott szerves szén különbsége) és a PON (a Kjeldahl szüretien nitrogén és a Kjeldahl szűrt nitrogén különbsége). Az adatokat a VITUKI Hewlet-Packard 10 típusú számítógépén dolgoztuk fel. A gép programtárához tartozó lineáris regresszióanalízis programokat hasz-