Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Horváth Lajos-Pannonhalmi Miklós-Várday Nándor: A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása

A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása 517 folyószakaszon mindkét időszakra vonatkoztatva intenzív nitrifikáció tapasztalható. A nitrifikációs folyamatok, valamint a hőmérsékleti hatás, mint zavaró tényező, ellenére elvégeztük az A értékek meghatározását is. A 11 éves adatsor eredményei alapján Rajka TNH, =- 0,022 + 0,000 525 Q [kg/s] r = 0,550 n = 563 Mohács Tnhi = 0,350 + 0,000 359 Q [kg/s] r = 0,348 n = 639 összefüggést állítottuk fel. Az r regressziós koefficiens kis értéke gyenge kapcsolatra utal. Az Anhi állandó értékének évenkénti változásaiból szelvényenként meghatároztuk az NHÎ terhelés növekedési trendet is (II. táblázat). A szennyező forrásoktól távolodva a terhelés lassúbb ütemű növekedését észleljük (Rajka —Komárom szakasz) Nagymarosnál a Vág hatása erősen érvényesül. Dunaföldvár—Mohács között a Sió —Nádor csatornán át érkező terhelések miatt nem következik be csökkenés. 2.33. Ortofoszfát-foszfor. A vízben előforduló foszfor formák közül — a vízügyi igazgatóságok — rendszeresen az eutrofizációs folyamatokban közvetlenül résztvevő ortofoszfát koncentrációt vizsgálják. A 11 év vizsgálati eredményei alapján a Duna magyarországi szakaszán 0,1 g/m

3 min. és 1,5 g/m

3 max. értékeket mértek, az átlagos koncentráció 0,53 g/m

3 volt. A Duna ortofoszfát koncentrációjának ill. terhelésének hossz-szelvénv menti változását a 8. ábrán, ill. 9. ábrán mutatjuk be. A Duna ortofoszfát koncentrációiának, ill. terhelésének hosszmenti változását a 11 év állagértékeinek alapján úgy ítélhetjük meg, hogy az a belépő (rajkai) szelvény és a kilépő (mohácsi) szelvény között kismértékű, de egyenletes csökkenést mutat. A 11 év adatsorát ismét két részre bontva az 1968—72., ill. 1973 — 78. évek P0

4 koncentráció ill. terhelés átlagértékeinek hosszmenti változását a 8. ábrán, ill. a 9. ábrán tüntettük fel. A rajkai szelvényben az ortofoszfát koncentráció az 1973—78. évek átlagértékének növekedése mintegy 50%-os az 1968 — 72 évek átlagához képest (7. ábra). A rajkai szelvényben természetesen az évenkénti átlagértékek is egyértelmű növekedést mutatnak. Az 1968 évi 0,27 g/m

3-ről 1978-ra 0,72 g/m

3 évi értékre emelkedett. Ez a tendencia — a lebegőanyaghoz és fenéküledékhez kötődő, valamint a vízi vegetáció által felvett mennyiséggel csökkentve — érvényes az alsóbb szelvényekre is. A foszfornak — mint a növényi vegetáció limitáló tényezőjének — hatása 0,5 g/m

3 oldott ortofoszfát érték felett megszűnik, akkor már foszfáttelítettségről beszélhetünk (Golterman 1973). Ezt a koncentrációhatárt a Duna-víz az átlagos értékek alapján Rajkánál 1971-ben lépte át, az alsóbb szakaszokon pedig az ismert fizikai, kémiai és biológiai hatások nyomán ezen határérték elérése időben késleltetve jelentkezett. A Duna ortofoszfát terhelésének éves átlagértékei alapján számított szelvényekénti változások átlagértékeinek időbeni változása meglehetősen nagy ingadozást mutatnak, a terhelés tendenciája azonban minden szelvényben növekvő. A Duna ortofoszfát terhelésének 11 éves adatsorát is két periódusra bontottuk (9. ábra). A rajkai belépő határszelvényben az ortofoszfát terhelés növekedése az 1968 — 72., ill. az 1973 — 78. évek átlagértékei között mintegy 45%-os volt. A nitrát-nitrogénhez hasonlóan az 1968 —72-es években a Rajka —Komárom szakaszon a PO

3terhelés is csökkent, megerősítve a Felső-Duna-szakasz holtágrendszerével kap3 Vízügyi Közlemények