Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Horváth Lajos-Pannonhalmi Miklós-Várday Nándor: A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása

A Duna szennyezettsége és vízminőség-változása 513 Komáromnál az öntisztulás és az e szelvény feletti kisebb terhelések következtében az A érték átlagos növekedése kisebb mint Rajkánál, Nagymarosnál a Vág kimutatható állandó terhelése miatt időben kiegyenlített, míg Dunaföldvárnál a budapesti agglomeráció hatására az A érték évenkénti növekedése jelentős (II. táblázat ). 2.3. Növényi tápanyagok A vízfolyások szervesanyag terhelésével párhuzamosan megfigyelhető a növényi tápanyagok a nitrogén és foszfor mennyiségi növekedése is. Ezek a vegyületek a vízfolyásokban viszonylag alacsony koncentrációban vannak jelen, a vízfelhasználásokat önmagukban nem korlátozzák, másodlagos hatásukkal a fitoplankton képződésen keresztül azonban már meghatározó tényezői a felhasználási oldalnak is. Ezeknek a növényi tápanyagoknak a vizsgálata az állóvizeken kívül különösen fontos a lassú vízfolyások, valamint a tározók, vízlépcsőrendszerek esetén. A Duna magyar—szlovák szakaszán létesítendő gabcsikovó —nagymarosi vízlépcsőrendszer miatt szükségesnek tartottuk a növényi tápanyagokra vonatkozó 11 éves mérési adatsor részletes elemzését és a várható trendek meghatározását. 2.31. Nitrát-nitrogén. A magyarországi Duna-szakaszon az 1968 —78-as időszakban 2 — 20 g/m

:

i NO3 közötti koncentráció értéket mértek. A vizsgált szelvények átlagos NO3 koncentrációja 6,9 g/m

3 volt. Ali éves időszak NO3 koncentráció ill. terhelés átlagértékeinek a Duna hossz menti változását a 4. ill. 5. ábrán adjuk meg. A NO3 koncentráció átlagértékei a Duna magyarországi szakaszán alig változnak (4. ábra) és 11 év átlagában mindössze 1,0 g/m

3 emelkedést mutatnak Rajka—Mohács között. Az NO3 terhelés átlagértékei (5. ábra) már lényegesen nagyobb, mintegy 50%os emelkedést mutatnak a Rajka—Mohács közötti szakaszon. Az éves NOj átlagos koncentráció és terhelés értékek alakulásának megítélése céljából a 11 év adatait ismét két időszakra bontottuk (1968 — 72, ill. 1973 — 78). Az NO3 koncentráció 1973 — 78. átlagértékeinek a változása az 1968 — 72. évek átlagához képest növekedést mutat (4. ábra). A növekedés üteme mérsékelt és a magyarországi Duna-szakaszon közel egyenlő nagyságú. Pl. Rajkánál 0,35—0,40 g/m

3/év-re tehető. Az országhatárt elhagyó Duna nitrát tartalma 1977-ben eléri a 10 g/m

3-t. Véleményünk szerint a Rajka —Komárom szakasz térségében a holtágrendszerekben, ill. a csökkent vízsebességű főmederben kialakult biocönózis az 1973-ig terjedő időszakig kompenzálta a külföldi eredetű valamint a Kisalföldről származó nitrát-nitrogén növekedését. 1973 után a koncentráció növekedés meghaladta ezen szakasz biológiai NO3 felvevő képességét, amit az utóbbi évek levonuló eutrofizációs hullámai is bizonyítanak. A NO3 terhelések esetében már jól érzékelhető növekedés figyelhető meg az egész magyarországi Duna-szakaszon (5. ábra). A Vág-folyó hatását a Nagymaros — Komárom szelvények közötti 2 kg/s terhelésnövekedés jelzi, bár ennek kb. 1/4-e a nitrifikációs folyamatok következménye. Az utóbbi években a Dunát érő erős NOj terhelés a rajkai szelvényben 2 kg/sel nőtt, az 1968 — 72 időszakban a rajkai—komáromi szakaszon NOj koncentrációnövekedés gyakorlatilag nem volt tapasztalható, az 1973 —78-as időszakban azon-