Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

Árvédelmi védvonal-fejlesztési munkák a Duna bal partján 501 ban. Kivitelezéskor egyes gépek tartós meghibásodása miatt a technológiát és az anyagösszetételi meg kellett változtatnunk. — A töltéskorona 0,10 m-es szántása és tárcsázása, — 1 m

3/fm földmennyiség elterítése átlagosan 0,15 — 0,20 m vastagságban, — 1 m

3/fm murva elterítése átlagosan 0,15—0,20 m vastagságban, — bogárhátképzés földgyaluval, — tömörítés úthengerrel. Talajmechanikai vizsgálatokat végeztünk a beruházási program összeállításához, a kiviteli tervek készítésekor és építés közben ellenőrzési célból. A beruházási program összeállítása előtt a vizsgálatok kiterjedtek a régi töltés talajmechanikai jellemzőinek megállapítására és a tervezett anyaggödrök területére. A régi töltésen a tervezési résznél ismertetett típus szakaszokban végeztünk feltárásokat. A megállapított talajmechanikai jellemzők és a korábbi védekezési tapasztalatok elemzése alapján döntöttünk az előzőekben leírt erősítési módok megválasztása mellett. A tervezett anyaggödrökben végzett vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy mentett oldali töltéserősítés céljára a feltárt anyag megfelelő. A kiviteli tervekhez készített részletes talajmechanikai vizsgálatok a fentieket igazolták, ezek alapján történt a részletes kiviteli tervezés. Az új földmű tömörségét építés közben a talajmechanikai laboratóriumunk folyamatosan vizsgálta. A tervben előírt tömörséget biztosítani tudtuk (Tr

y = 85%). A hidromechanizációnál a gazdaságos gépüzem miatt biztosítani kellett a megfelelő zagytöménységet. A vizsgálatok szerint ez 14—20% között változott. Ezt a gépkezelő az izotópos zagysürüség mérő műszerrel folyamatosan észlelte üzem közben, és ennek megfelelően szabályozta a marófej helyzetét. A csővégeken vett talajmintákból elsősorban a zagy összetételét vizsgáltuk. Az agyag és iszaptartalom a munkák során az 5%-ot nem haladta meg. .'t. Vajastoroki csőzsilip tervezése és kivitelezése A dunai védvonal 68 + 010 tkm szelvényében levő vajastoroki csőzsilip rendeltetése, hogy a Sárközi vízrendszer területén összegyülekező belvizek egy részét (7,0 m

3/s), gravitációs úton a Dunába vezesse. A műtárgy 1899—1901 között épült. Állékonysága nem felelt meg az árvízvédelmi biztonság követelményeinek, árvízi terheléskor a közvetlen közelben káros szivárgást és altalajmozgást észleltünk. Acélcsőből készült átereszeit és egyéb acélszerkezeteit a korrózió erősen megrongálta. A jó karbahelyezésre irányuló különböző műszaki beavatkozások (korrózióvédelem, altalaj injektálás stb.) eredménytelenek voltak és így új műtárgy építése mellett döntöttünk. A vajastoroki új csőzsilipnek elsősorban a megerősített védvonaléval azonos árvízvédelmi biztonságot kellett kielégítenie, de a tervezéskor figyelembe vettük a távlati vízrendezési igényeket is. A műtárgy főbb műszaki jellemzői az alábbiak: — Nyílása 1,65x2,10 m ikerszelvénnyel, így az átfolyási szelvényterület 6,9 m

2. Küszöbszintje 0,5 m-rel alacsonyabb a régi műtárgy küszöbénél. — A műtárgy mindkét oldalán a mértékadó árvízszintnél 0,90 m-rel magasabb vízállásnál kettős (betétgerendás és elektromos meghajtású acéltáblás) elzárást terveztünk. A zárótáblát a mértékadó árvízszintnek megfelelő nyomásra 2 Vízügyi Közlemények