Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

4. füzet - Bokányi Zoltán-Szabó Lajos-Zeigler István: Árvízvédelmi védővonal fejlesztési munkák a Duna balpartján baja és Dunapataj között

496 Bokányi Z., Szabó L. és Ziegler I. 2. ábra. Hidromechanizáeiós töltéserősítés technológiai keresztszelvénye 1 — kiülepített anyag beépítése a töltésbe lánctalpas kotróval, 2 — hullámtéri rézsű, kialakítása hidraulikus kotróval, 3 — humusz eltérítés és felületrendezés földkotróval Pue. 2. Технологическая схема укрепления дамбы гидромеханизацией 1 — заделка осевшего материала в тело дамбы гусеничным снарядом, 2 — формирование смачиваемого откоса дамбы гидравлическим земснарядом, 3 — планировка гумуса и отделка поверхности земляным снарядом Fig. 2. Technological diagram of levee reinforcement by hydraulic transport 1 — placement of settled slurry in the levee by crawler bulldozer, 2 — shaping the waterside slope with hydraulic excavator, 3 — spreading humus and levelling by bulldozer A hidromechanizációs technológiánál a munkaterület előkészítése a töltésen hasonlóan történt, mint a szkréperes technológiánál. A dózerrel lenyesett humuszból készült a zagygát. Azokon a szakaszokon, ahol a lenyesett humusz tömege nem volt elegendő a zagygát építéséhez, ott a mentett oldali talpból tolták ki a hiányzó mennyiséget. Egyes helyeken, ahol megfelelő széles munkaterület volt, ezt a műveletet kis szkréperek is végezték hosszirányú nyeséssel kiemelve a zagygát anyagát. Itt a nagyobb keresztmetszet miatt a zagygát erősebb és magasabb volt a tervezettnél. Az erősítés nagysága 80—100 m

2/fm-t is elérte. A kazetták általában 300—400 m hosszban készültek, szélességüket a tervezett szelvény határozta meg. A hidromechanizációs anyagnyerőhelyeket a folyamos szakágazat javaslata alapján jelöltük ki. A dunai kotrási helyekről a FOKA-nak kiadott munkánál végeztettünk részletes talajmechanikai vizsgálatot. A többi helyeken a korábbi kotrási tapasztalatok és az őszi kisvízi bejárások során jelöltük ki az anyagnyerőhelyeket, amelyek többsége őszi kisvizes időszakban szárazon is megközelíthető. A vízen, hajóról történő talajmintavétel igen költséges, ezért választottuk a fenti megoldást. Az anyagszállítás az igazgatóság Master típusú szívó-nyomó kotrójával történt, egy 2300 m-es maximális nyomástávolságú szakasz kivételével, ahol a FOKA KING típusú kotrója dolgozott. A KING kotró Vajastoroktól É-ra hidromechanizált 0400 mm-es nyomóvezetékkel, átlagosan 1500 —1700 m-es nyomástávolsággal, a Master kotró 0 300 mm-es nyomóvezetékkel és 700—1100 m-es átlagos nyomási távolsággal dolgozott. A hidromechanizációval épített töltés-szakaszon általában 40—60 m

2/fm nagyságban bővítettük a töltés keresztmetszetét. A hidromechanizációs töltéserősítés technológiáját (keresztszelvényben) a 2. ábrán adjuk meg. Az úszókotró és a töltés között 5x4,0 m-es csőtagokból építették meg a nyomóvezetéket (3. ábra). Az emelésekhez egy MTZ traktort alkalmaztak hidraulikus emelővel. A töltés mentett oldali koronaéle mellett épült ki a nyomóvezeték a kazetta felső végéig. A zagy nyomása 2x4 m-es csőtaggal derékszögű leágazással történt. A feltöltés után a koronán levő nyomóvezetékből 20 m-es csőhosszat lebontottak és rákapcsolták a kazettába benyúló csőrészt és folytat-