Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

38 Benedek Pál Korábbi méréseink alapján megállapítottuk, hogy a Sajóba egy év alatt megközelítőleg 10 t Cd és 1,6 t Hg jut. Az ÉVM az utóbbi időben olyan szennyvíztisztítási eljárásokat vezetett be, melynek eredményeképpen éves átlagban kb. 0,2 mg/l-es Cd-koncentrációt értek el a kibocsátott szennyvízben. Ez 1,9 t Cd/év terhelést jelent. A folyót egy év alatt érő Hg(l,6 t) és Cd(l,9t) terhelés, valamint az általunk vizsgált folyószakaszon az élőlényekben felhalmozódott összes nehézfém mennyiség (Tubificidák és fűzlevelek Hg-tartalma gramm nagyságrendű; a fűzlevelek Cdtartalma 100 gramm nagyságrendű) összehasonlítása alapján tehát arra következtethetünk, hogy az élőlények által felvett fémmennyiségek a kibocsátott nehézfém-mennyiséghez képest még abban az esetben sem jelentősek, ha a biomassza tömegére vonatkozó becslésünk során 1—2 nagyságrendet tévedtünk. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy a vizsgált élőlények közvetlen felvevői a nehézfémeknek. A tápláléklánc következő eleme valószínűleg nagyobb mértékű akkumulációra hajlamos, mert már eleve felhalmozott mennyiségeket halmoz tovább. 3. A transzport modell kialakítása A modell célja volt, hogy az alkalmas legyen egy vagy több pontszerűnek tekintett forrásból a folyóba érkező nehézfém szennyező transzportjának leírására, a koncentrációk tér- és időbeli változásának meghatározására. A kidolgozott módszer segítségével múltbeli események és vízminőségi beavatkozások hatásai egyaránt leírhatók. A modell illeszkedik a hazai folyók adatnyilvántartási rendszeréhez és az almodellek jelentős része — permanens és nem-permanens vízmozgás számítása, konzervatív és lebomlásra hajlamos anyagok transzportja — önállóan is alkalmazható (Somlyódy 1978d, e). A modellt kadmium szennyezőre a Sajó folyó Bábony patak betorkollása alatti szakaszán alkalmaztuk (Fehér 1977, 1980, Literáthy—Jolánkai— Somlyódy 1980). A kadmium kiválasztását három tényező indokolta: a) jellegzetes szennyezője az említett Sajó-szakasznak; b) rendkívül toxikus hatása (WHO „feketelistán" első helyen szerepel); e) lényegesen több adat állt rendelkezésünkre, mint más fémszennyezőre. A kadmiumforrásnak tekinthető Bábony patak vizének, és a Sa jó folyó vizének keveredésekor az oldott állapotú kadmium koncentrációja — elsősorban a „hígítás" következtében — csökken. A ,,hígulás"-ból adódó koncentráció csökkenéshez képest a kémiai, fizikai-kémiai folyamatok hatására lejátszódó kicsapódás, kemoszorpció, adszorpció, ioncsere — az oldott kadmium szilárd állapotú anyaggá történő átalakulása következtében — tovább csökkenti az oldott állapotú kadmium koncentrációját a „folyó-patak" vízkeverékben. A Bábony patak és a Sajó folyó vizeinek találkozásakor kialakuló áramlási viszonyok következtében a tökéletes keveredés azonnal nem következik be. Azzal számolhatunk, hogy a Bábony patak csóvája kb. 6 — 8 óra alatt keveredik el a Sajó vizével. A laboratóriumi kísérleteink során kialakított tízszeres, húszszoros, negyvenszeres „hígítások" tehát reális értékek, és ezekben a „hígítási" tartományokban több óráig „tartózkodik" a vízkeverék. A félórás kontakt időre vonatkozó kísérleti eredmények szerint az oldott állapotú kadmium koncentrációjának csökkenése a tízszeres-negyvenszeres „hígítási" tartományban átlagosan 20—25%-nak tekinthető. Ez természetesen nemcsak kicsapódás, hanem a már meglevő lebegőanyaggal kialakított egyéb kapcsolat következtében is lét-