Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

1. füzet - Benedek Pál: Lebegőanyaghoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

36 Benedek Pál A szennyezőkre az üledéken belül általában más-más méretartomány jellemző. A Sajó folyón pl. a Hg-ra és a Pb-ra a >50|xm, a Cd-ra a 25—50// m és a Zn-re a «= 25(xm frakció a jellemző. Ez arra utal, hogy az ülepedés mellett a felkeveredés jellege is eltérő. Más vízhozam mellett válik jelentőssé a Hg szennyező felkeveredése mint pl. a Cd-é vagy a Zn-é. A kiülepedést követően aerob, vagy anaerob feltételektől függően változások következnek be az oldott és szilárd forma között a fenéküledékben is. Az esetleges visszaoldódott anyagok a pórusvízbe kerülnek, ahonnan lassú diffúzió útján visszalépnek a víztestbe. A fenéküledékkel a kölcsönhatás tehát igen sokrétű (Somlyódy 1978e). Az ülepedéssel, az élővilágban bekövetkező felhalmozódással egyidőben a szennyezők nagy részét a víztest transzportálja. Ennek során következik be a hidraulikai értelemben vett ,,teljes elkeveredés" és a vízi ökoszisztéma egyes részei közötti lassú átmenetek lesznek jellemzőek. Egyensúly létrejötte azonban általában nem várható, mivel a folyamatot meghatározó „körülményekben" sokféle változás állhat be. Ilyet idéz elő a pórusvíz és fenéküledék fekeveredésével a vízhozam (gyors vagy lassú) növekedése, a kotrás, pH változás, ionkörnyezet megváltozása, komplexképzők, szervesanyagok megjelenése, redox potenciál eltolódása, üledék összetételének változása, végül pedig a tengerbe ömlésnél az édes és sós víz találkozása. 2. Kémiai-biológiai vizsgálatok metodikája és eredményei A fenéküledék összetételének vizsgálatához új műszeres analitikai módszereket dolgoztunk ill. dolgoztattunk ki. A röntgendiffrakciós, termikus analitikai módszerek, pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok, lézer mikro-színképelemzés, energiadiszperzív röntgen mikroelemzés, a nehézfémek átalakulási folyamatainak megismeréséhez, azaz a kiválási, megkötődési és mobilizációs jelenségek tanulmányozásához nyújtott segítséget (Inczédy 1978). Az irodalomban különböző vizsgálati előírásokban (szabványban) még ma sem rögzített egyértelműen a szilárd fázisban jelenlevő mikroszennyezők vizsgálati módszertana. Alapvető feladatunknak tekintettük tehát olyan mintavételezési, illetve mintelőkészítési és eredmény kifejezési módszer kidolgozását, amely elsősorban gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából jelent megoldást, így jutottunk el a szennyezőanyag koncentrációjának olymódon történő megadásához, hogy azt ne a vizsgált minta összmennyiségére. hanem annak csak egy jól definiált hányadára, a királyvízben oldható és az izzítási veszteséggel jellemzett részek összegére (YA) vonatkoztassuk (Literáthy—László 1975). Ez a hányad ugyanis tartalmazza az összes szervetlen és szerves mikroszennyezőt, ugyanakkor mentes a mintavételezési bizonytalanság miatt nem jól definiálható homokkvarctartalomtól. A „vonatkoztatási alap" (VA) hasonlatára a szerves mikrotényezők, az extrahálható anyagokban egyedileg meghatározott összetevők — például РАН vegyületek — koncentrációját az extrahálható anyagra vonatkoztatva célszerű megadni (Literáthy—László 1979). A vízi környezetben előforduló szerves mikroszennyezők közül a legveszélyesebb vegyületcsoportok, a policiklusos aromás szénhidrogének (РАН) és a poliklórozott bifenitek (PCB) fenéküledékben történő meghatározására — az üledékből extrakcióval kivonható egyéb szervesanyagoktól való elválasztásukra, az egyes komponensek további elválasztására, azonosítására és mennyiségi meghatározásukra — folyadékkromatográfiás előelválasztási és kapilláris gázkromatográfiás analitikai módszert dolgozott ki a BME Kémiai Technológiai Tanszéke (Szepesy 1979). A módszer alkalmazásával — a VITUKI-ban rendelkezésre álló gázkromatográf kisebb átalakítása után — a jövőben lehetővé válik e vegyületcsoportok házon belüli vizsgálata is.