Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az öntözővíz-felhasználás becslése 425 A magyarországi öntözőrendszerek vízkivételi kapacitását 1978-ban a II. láblázat adja. Mind a gravitációs, mind a szivattyús öntözőrendszerekben az öntözővízforgalom irányítása alsó vagy felső vezérléssel történhet. Mindkét vízszállítási módnak vannak kezdetleges, ill. korszerű megoldásai. Alsó vezérlés esetén a fő vízkivételen mindig csak annyi víz lép a hálózatba, amennyi a vízhasználók fogyasztására és a veszteségekre szükséges. Korszerű megoldásnak tekintjük az aívízszinttartó műtárgyakkal biztosított alsó vezérlést. így épülnek a kiskörei öntözőrendszerek csatornái is. Alsó vezérlésűek a nagy esőztető öntözőrendszerek vezetékhálózatai is, mivel a hidránsok nyitásakor fellépő nyomáscsökkenés indítja a szivattyúkat. A felső vezérlés alkalmazásánál előre meg kell határozni a bekövetkező vízhasználatokat és csupán azok veszteségekkel együttes vízmennyiségét kell a hálózatba betáplálni. A tervezettnél több víz betáplálálása, vagy a tervezettnél kisebb vízhasználat esetén a víz fel nem használt részét a hálózat túlfolyóin kell kivezetni, nehogy kárt okozzon. Kulcskérdése ezért a felső vezérlésű üzemnek, hogy mekkora lehet az a többlet vízhozam, amivel a tényleges vízelvételt túl lehet lépni úgy, hogy a fölösleges víz minimális és a termelő vízigények kielégítésének biztonsága maximális legyen. Öntözőrendszereink többsége felső vezérléssel szállítja az öntözővizet az öntözőtelepekig. Ezért hazánkban az előzetes öntözővíz-igénylések benyújtásán alapuló vízforgalom-irányítás terjedt el. Vagyis a csatornahálózati őrszemélyzet rendszeresen begyűjti a termelők vízigényléseit és eljuttatja a fürtvezetőhöz, aki összesíti azokat, majd ennek alapján meghatározza az öntözőfürt egyes csatornáiba naponta bebocsátandó öntözővíz-mennyiségeket. A fürt fővízkivételi művének így kialakuló napi öntözővízigényét továbbítja az egész rendszer üzemvezetőjéhez, aki így gondoskodhat a rendszer valamennyi fürtje számára elegendő víz betáplálásáról. A jövő fejlődési irányai az öntözőrendszerek vízforgalmának irányításához az emberi munkaerő minimális lekötésével járó módszerei felé mutatnak. Alsó vezérlés esetén a megoldás az automatika. Felső vezérlésű rendszerek alsó vezérlésre történő átépítése azonban egyrészt drága, másrészt sok időt igényel. Ezért felső vezérlésű öntözőrendszereinkben a megoldás az előzetes öntözővízigénylések begyűjtése helyett az öntüzővízigények előrebecslése révén található meg. I. Az öntözővízij|cnyek becslése Az egyes bögékbe felülről betáplálandó vízmennyiségek az alábbiak szerint határozhatók meg B=V

6+K+ V

v (1) ahol: В — a bögébe betáplálandó vízmennyiség [m

3], V

s — a bögéből öntözés céljára felhasználandó vízmennyiség [m

3], К — a bögéből kilépő vízmennyiség [m

r

i/s], V

v — vízveszteség (szivárgás, párolgás) a bögében [m

3]. А К és a V

v értékei adottak a felhasználásra kerülő, vagyis az „igénylendő" vízmennyiség 6 Vízügyi Közlemények