Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
3. füzet - Németh Miklós: A vízkészlet-gazdálkodási helyzet jellemzése a vízmérlegegyenleg eloszlási alakzatával
422 Németh Miklós menyének 1. ábra szerinti jellemzése révén feloldható a jelenlegi gyakorlat két fő — időbeni és valószínűségi — kötöttsége, ill. merevsége. Az eljárás értékelésénél — hátrányként — meg kell állapítani, hogy adatés munkaigényessége nagymértékben meghaladja a jelenlegi gyakorlatét. Sok esetben a számításhoz szükséges adatok ma még nem állíthatók elő, ill. csak becsülhetők. Ilyen okokból az ismertetett számítási eljárást nem a jelenlegi gyakorlat helyett, hanem annak kiegészítéséül ajánlom, pl. az eddigi módszerekkel kijelölt kritikusabb területek esetében. A több alapadattal, nagyobb munkával előállított (dokumentációval ellátott számítógépes program) árnyaltabb vízkészlet-gazdálkodási helyzetértékelés nagyobb biztonságot nyújthat a problémák megoldása érdekében a döntéshozatalhoz. A vízmérleg eloszlási alakzattal való megadásának gondolatával szemben két lényeges kifogás merülhet (merült) fel: — A lefolyásszabályozás, a tározás mértékének növekedésével, az emberi beavatkozás olyan mérvű lesz, hogy a valószínűségi jellemzések kudarcot fognak vallani. Véleményünk szerint ez így nem igaz, hiszen a vízkészlet forrása — a csapadék — mindig sztochasztikus bemenetet eredményez. A teljes lefolyásszabályozás esetén is „valószínűségi" vízmérleget kell készítenünk, csak a tározási input és output vonatkozásában. — A különböző vízhasználatok ismertségének (ill. ismeretlenségének) jelenlegi szintjén az eredő vízigény meghatározása még egyetlen számmal is nehézkes, hogyan lenne akkor lehetséges egy gyakorisággal, vagy tartóssággal. Véleményem szerint ez csak részben igaz. Egy számunkra ismeretlen folyamatot elfogadhatóbb egy gyakorisággal megbecsülni, mint azt egy „magabiztosan rögzített" merev számmal megkötni. A továbblépés lehetőségeit számba véve, az alábbi javaslatokat tehetjük: - Az egyik legjelentősebb feladat a vízkivételek és a vízvisszavezetések mérésének tervszerű fejlesztése. Csak a megbízható méréseken alapuló tényértékek alapján várható a vízhasználók külön-külön, ill. együttesen történő reális számbavétele. — Tanulmány keretében meg kell vizsgálni a vízhasználatok együttjárási számítására, ill. az eredő vízigény meghatározására készült módszerek alkalmazási lehetőségeit (Némethy 1974, Bőgi 1970). — Ki kell jelölni — az előző javaslatban leírtak érdekében — egy vagy két olyan vízgyűjtőt, amely a vízigények szempontjából kellően reprezentatív. A kísérleti területnek tekinthető vízgyűjtőn nagyobb súllyal kell törekedni a vízkivételek és a vízvisszavezetések méréssel történő meghatározására, a minél teljesebb műszerezettség megvalósítására. A méréseken alapuló adatokkal az eddigieknél megbízhatóbb képet alkothatnánk a vízhasználatok egymás közötti, ill. a vízkészletek és a vízhasználatok közti együttjárás tulajdonságaira vonatkozóan. IRODALOM Bőgi K. : Öntözőrendszerek és öntözőfürtök optimális mértékadó vízhozamának meghatározása. Műszaki doktori értekezés, 1970. Dávid L. : Öntözőrendszerek vízigényének jellemzése és vízgazdálkodási vonatkozásai. Hidrológiai Közlöny, 1971/7., Budapest, 1971." Domokos M. : A vízgazdálkodási mérleg. VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények 37. szám, Budapest, 1972. Domokos M.—J., Weber: A vízkészlet és a vízigénv kapcsolata. Hidrológiai Közlöny, 1976/10., Budapest, 1976.
