Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Németh Miklós: A vízkészlet-gazdálkodási helyzet jellemzése a vízmérlegegyenleg eloszlási alakzatával

412 Németh Miklós d) A vízkészlet és a vízigény között meglevő elfogadható kapcsolat alakja is ismert. Hazánkban a jelenlegi vízmérlegkészítési gyakorlat az (a) esetet tételezi fel, ennek számítási gyakorlata tehát kiforrott. Ugyancsak a vízigény konstans jellegű értelmezésével a vízkészlet valószínűségi eloszlását az eloszlásfüggvénynél árnyaltabban jellemző — eloszlási felületet alkalmazó — vízmérleg-módszertant is kidolgoztak (Domokos 1972). A (c) esetre Kovács (1967) és Dávid (1971) ajánlott egyszerű, szemléletes módszert (amelynek gyakran használt elnevezése: „sztochasztikus szemléletű vízmérleg" nem szerencsés, hiszen a módszer a két vízmérlegkar determinisztikus kapcsolatán alapul). A vízkészlet-vízigény együttjárásának mind a négy esetét áttekintő tanulmány (Domokos—

Weber 1976) a (b) és a (d) esetre is közöl módszert a két vízmérlegmutató számítására : a (b) esetben a mutatók definícióján alapuló szimulációt, a (d) esetben analitikus képletek alkalmazását ajánlja. 2. Javaslat a vízmérleg eredményének eloszlási alakzattal való megadására A jelenlegi vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat legnagyobb problémája a kapott eredmények realitásának, ill. reprezentativitásának kérdése. Megítélésünk szerint ennek a problémának a fő oka a vízmérleg-konstrukció „statikus" jellege. A vízmérlegkészítés merevségét elsősorban annak időbeni és kockázatvállalási kötöttségében érezzük. Ilyen meggondolásból javaslatunk elsősorban az időbeni vizsgálatok kiterjesztésére és a bekövetkezési valószínűséggel történő jellemzésre vonatkozik. Amennyiben egy vízgazdálkodási egység vízkészlet-gazdálkodási helyzetéről kellően megalapozott véleményt akarunk alkotni — fel kell hagyni a vízigények konstanssal történő becslésével, ill. a túlzott mértékű együttjárás feltételezésével; — nem elégséges egy jól — vagy esetleg rosszul — kiválasztott időegység vízmérlegének számítása ; — nem elégséges a vízhiány mértékének, időhosszának elbírálása, hanem fel kell tárni a vízkészlet-gazdálkodás — a tározás — számára rendelkezésre álló tartalékok várható időpontját és mértékét. A fentiek alapján javasoljuk, az összesítő vízmérleg számítására alkalmazzanak olyan módszert, amely kielégíti az alábbi kritériumokat: a) Vízmérleg — vagy esetleg vízmérleg-sorozat — alapján kijelölhetők a vízhiányos időszakok. b) A hasznosítható vízkészletben szegény időszakok alatt megállapítható — bármely valószínűségi szinten — a vízhiány mértéke. c) Kijelölhetők a vízfelesleggel rendelkező időszakok. d) A hasznosítható vízkészletben gazdag időszakok alatt megállapítható — bármely valószínűségi szinten — a tározás, vagy esetleg vízátvezetés céljából rendelkezésre álló víz mértéke. Az 1. ábrán a fenti kikötéseknek eleget tevő „vízmérlegeredményt" ábrázoltunk. Az itt látható eloszlási felület matematikailag az alábbi módon fogalmazható meg: A = A(p, t)