Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete és alkalmazása a térségi vízgazdálkodásban

402 Dávid László gyűjtő teljes vízgazdálkodási rendszerébe, az egyes szakágazati fejlesztések integrált megvalósítására. A lefolyás-szabályozás, a vízellátás és a szennyvíztisztítás fejlesztésének jobb összehangolásával (Kovács 1979) csökkenthető, esetleg megakadályozható például az ivóvízművek vízbázisain a vízminőség romlása és a vízminőségi okok miatt kellően ki nem használt ivóvízművek létrehozásának kockázata. Vagy az ilyen vízgyűjtőfejlesztési szinten a hagyományos ármentesítési vagy belvízmentesítési műszaki megoldások a vízgyűjtőfejlesztés más műszaki feladataival (pl. vízkészlet-gazdálkodás) integrálódva, kibővülhetnek. így célszerű az egyes szakágazati fejlesztési tervek időnkénti korszerűsítése során mérlegelni a vízgyüjtőfejlesztés által felmerülő esetleges újabb lehetőségeket is. Erre szemléletesen felhívják a figyelmet az 1980. július végi Körös-völgyi árvíz vésztározókkal kapcsolatos tapasztalatai, amely az egyik legmagasabb vízgyűjtőfejlettségű területen következett be (Litauszki 1980). A vízgyűjtőfejlődés színvonalának figyelembevétele fontos segítséget nyújthat a vízrajzi észlelőrendszerek fejlesztéséhez és különböző vízgazdálkodás-fejlesztési célfeladatok megoldásához is. Ez utóbbiak példájaként a Balaton eutrofizálódásával összefüggő elemzés említhető, amelyet — tekintettel a kidolgozás konkrét formájára — kissé részletesebben említhetünk. Az MTA és a Nemzetközi Rendszerelemzési Intézet (IIASA) együttműködése keretében folyik a Balaton rész-vízgyűjtőterületei fejlődése és a tó eutrofizációja közti kölcsönhatás vizsgálata. A részvízgyűjtők fejlődésének jellemzésére a tápanyagterhelés szempontjából Dávid— Telegdi—van Straten (1980) 25 mutatóból álló mutatórendszert dolgozott ki. A mutatórendszer számszerűsítése alapján 1930—1978 között jellemezhető a részvízgyűjtők fejlődése. Vizsgálataik szerint ugyanakkor az eutrofizálódás elfogadhatóan kifejezhető a biomassza nyári átlagával a tó négy részre bontott víztestében. E vizsgálatok munkaközi adatai alapján, példaként az alábbi ábrákon szemléltetjük a vízfejlődés konkrét, számszerűsített folyamatát. A 7. ábra a tó vízgyűjtőjének részvízgyűjtőkre és a tónak négy víztestre bontását szemlélteti. Ennek felhasználásával a 8. ábra területileg sematikusan mutatja be az egyes részvízgyűjtők fejlettségét a tápanyagterhelés szempontjából és a víztestek eutrofizálódási jellemzőjét 1930-ban, 1900-ban és 1978-ban. Végül a 9. ábra ugyanilyen területi bontásban, de időben írja le a vízgyűjtőfejlődés folyamatát és a biomassza időbeli változását az elmúlt 50 évben. Az ábrák és számszerű adataik elemzése alapján az alábbi fontosabb következtetések tehetők : a) 1930 táján lényegében valamennyi részvízgyűjtő fejlettsége tápanyagterhelés szempontjából alacsony, természetes állapotú tápanyagterhelést okozott. Ennek megfelelően a tó vízminősége a biomassza igen alacsony nyári átlagértéke folytán kedvező és valamennyi víztestben azonos volt. b) 1960 táján, az eltelt harminc év hatására már valamennyi részvízgyűjtő fejlődése előrehaladt, kiléptek a természetes állapotból. A részvízgyűjtők egyenetlenül fejlődtek. A víztestek eutrofizációs jellegű vízminőségében azonban még nincs változás, a víztestek azonos jellegűek. c) Ezt követően a részvízgyűjtők fejlődése tápanyagterhelési szempontból felgyorsult és differenciáltabbá vált. 1978-ban a részvízgyűjtők fejlettsége nyugatról keletre nő és erősen eltérő. Hatására a 60-as évek elején felgyorsult az eutrofizáció a tóban. 1978-ban keletről nyugat felé egyre erősebb a víztestekben az eutrofizáció, a részvízgyűjtő és a víztest arányokkal összefüggésben. Legrosszabb a helyzet — a jelentős, de a többi részvízgyűjtőhöz képest azért alacsonyabb fejlettségű, ugyanakkor nagy kiterjedésű Zala-vízgyűjtő fejlődésének hatására — a Keszthelyi-öbölben, mint a legkisebb térfogatú víztestben. A tóban kelet felé haladva, az egyre nagyobb tömegű víztestek fokozatosan csökkentik az egyre fejlettebb, de kisebb kiterjedésű részvízgyűjtők kedvezőtlen hatását. Az eutrofizációs helyzet azonban, ha lassabban de fokozatosan itt is romlik. d) Az ábrák jelzik a tápanyagterhelést kifejező vízgyűjtőfejlődés és az eut-