Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

3. füzet - Déri József: A szakaszos működésű mezőgazdasági fő-vízkivételi rendszer vízfogyasztása

378 Déri József Ha a fentiekkel kapcsolatban figyelembe vesszük azt, hogy az azonos valószínűségű csúcsvízfogyasztások koincidenciájának igen kicsi a valószínűsége, akkor a valóságban jelentkező tényleges vízfogyasztás-összegek a 10 és a 100% valószínűségű lépcsős görbék közé esnek (3. ábra). Ha ezeket a tényelegesen előforduló vízfogyasztás-összegeket a beépített kapacitások összegező vonalához mérjük, akkor megállapíthatjuk, hogy augusztusban sok év viszonylatában a vizsgált esetben a) gyakorlatilag előforduló legnagyobb (10%-os valószínűségű, átlagosan 3 nap tartósságú) vízfogyasztás összege mintegy 80%-a a beépített kapacitások összegének (ez azt jelenti, hogy a vízszükségleti tényező tapasztalati értéke 0.8-ra tehető) ; b) a vízkészlet-gazdálkodási szempontból kritikus vízfogyasztás-összegek (50% valószínűségű és átlagosan 15 nap tartósságú értékek) mintegy 40—50%,-át teszik ki a beépített kapacitások összegének. Azaz a lekötött vízkészletek átlagos kihasználtsága 40 -50%-os. A fentiek arra utalnak, hogy a vízkészlet-gazdálkodási térségek egyes pontjaiban üzemelő vízfogyasztó létesítmények összesített vízkiemelése általában nem éri el az elméletileg lehetséges maximumot (vagyis a beépített kapacitások összegét), hanem általában jóval ez alatt ingadozik. Az egyes vízkivételi létesítmények ugyanis természeti és egyéb tényezők miatt nem üzemelnek folytonosan. Az elvégzett vizsgálatok gyakorlati eredményei alapján az alábbi javaslatok tehetők : — célszerű lenne a TVK (Területi Vízgazdálkodási Keretterv) alegységek viszonylatában jellemző nagy vízfogyasztókra vonatkozó napi vízfogyasztási adatokat egységes módszerrel rendszeresen gyűjteni és elemezni; — célszerű lenne a vízhasználati engedélyeket felülvizsgálni és a vízfogyasztó rendszer eredő vízfogyasztásának a számításakor egyidejűségi tényezőket és hatásokat figyelembe venni; — célszerű lenne (a vízkészletek hatékonyabb kihasználása érdekében) a vízhiányos területeken a vízhasználati engedélyezési rendszert a kritikus vízhiányos területeken és időszakokban koordinált üzemelési programok alapján kialakítani; — célszerű lenne a 85%-nál kisebb (pl. 75%-os) tartósságú vízkészletekre is külön meghatározott, rövidebb időszakra (pl. 5 évre) szóló vízhasználati engedélyeket kiadni. 3. Egyidejűségi függvények és eredő vízfogyasztások Jelölje c(k) а к fő-vízkivételből álló rendszer egyidejűségi függvényét. Értelmezzük az egyidejűségi függvényt két jellegzetes időtartam hányadosaként a következő képlet segítségével : (4) ahol T*(/r) а к db vízkivételi mű T vizsgálati időszakban észlelt egyidejű működésének átlagos időtartamát jelenti.