Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)
3. füzet - Déri József: A szakaszos működésű mezőgazdasági fő-vízkivételi rendszer vízfogyasztása
A SZAKASZOS MŰKÖDÉSŰ MEZŐGAZDASÁGI FŐ-VÍZ KIVÉTELI RENDSZER VÍZFOGYASZTÁSA DÉRI JÓZSEF 1 A vízkészlet-módosító emberi tevékenységek vizsgálatának hidrológiai és vízkészlet-gazdálkodási jelentőségét az adatgyűjtéssel szemben támasztott pontossági követelmények fokozódása, valamint a hasznosítható vízkészletek csökkenő irányzata mindjobban hangsúlyozza. Korábbi vizsgálatok (Dávid 1971, 1974, Déri 1972, 1974) márkimutatták, hogy természetes vízrendszereinkben a vízhasznosítási célú emberi tevékenység az 1950-es évektől kezdődően befolyásolja a természetes vízjárást. A befolyásolás mértékének alakulásában szerepet játszó szakaszos működésű mezőgazdasági fő-vízkivételek vízkészlet-módosító hatásaira vonatkozó törvényszerűségek feltárásának elméleti és gyakorlati jelentősége a vízkészlet-gazdálkodás korszerűsítése iránti igények népgazdasági súlya alapján ítélhető meg. 1. A fő-vízkivételi rendszer néhány sajátossága Egy-egy vízgyűjtő területen regionális méretekben széttelepített mezőgazdasági fő-vízkivételek hatásainak egymásra halmozódása és vízkészlet-módosító eredő hatása fontos, de a viszonylag kevéssé tanulmányozott vízgazdálkodási folyamatok és tényezők közé tartozik. Ez részben a jelenségek bonyolultságával, részben a megbízható adatbázis hiányával magyarázható. A vízkészlet-gazdálkodás szempontjából sok tekintetben mértékadó 1960-as évekre vonatkozó helyzetfeltárás eredményeként rendelkezésre álló fő-vízkivételi idősorok lehetővé teszik a szakaszos mezőgazdasági vízfogyasztások felszíni vízkészlet-módosító hatásainak számszerű adatokon és tapasztalatokon alapuló tanulmányozását. Ezekhez a vizsgálatokhoz a Tisza-völgy legjelentősebb fő-vízkivételi adataira támaszkodtunk. Jelen tanulmányban a hangsúlyt a fő-vízkivételek szakaszos vagy változó teljesítményű vízkészlet-módosító hatására helyezzük, ugyanis állandó értékű és folytonos üzemű vízkivételek esetében az eredő vízjárás-módosító hatás meghatározása elvileg viszonylag egyszerű feladatot jelent. A valóságban általában sztochasztikus jellegű szakaszosság uralkodik a fő-vízkivételek rendszerében a vízfogyasztások időtartamát és mennyiségét tekintve egyaránt. Az egyes mezőgazdasági fő-vízkivételek sztochasztikus teljesítményingadozásainak néhány törvényszerűségeire korábbi tanulmány (Déri 1972) már rámutat, ezért a következőkben a több fő-vízkivételből álló *rendszerben kialakuló eredöhatás törvényszerűségeinek ismertetésére kerül sor. A fenti gondolatok szemléltetésének tekinthető Dávid (1971) tanulmánya, amelyben — többek között — a vízigény-tartóssági tényezőt vizsgálja a vízzel ellátott terület függvényében a nagyobb tiszai öntözőrendszerek esetében. A vizsgálat eredményei közül az alábbiakat célszerű kiemelni: 1 Déri József oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont Vízrajzi Intézetének (Budapest) tudományos főmunkatársa,
