Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

HOZZÁSZÓLÁS Ondruss Lajos—Zsámboki Lajos: Mederszűkítés duzzasztásának számítása trapézszelvényű medrekben c. cikkéhez. (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1980. évi 4. füzetében 546-562. oldalon.) BUKOVSZKY GYÖRGY

1 A cikkben hivatkozott segédletet (VMS 113—72), valamint ajánlott szabványt (MNOSZ 15 202-52 14/1952) már jóval korábban hatályon kívül helyezték. A hídduzzasztás számításának a szerzők által hivatkozott (Böröcz 1947) hazai szakirodalom óta Starosolszky (1970) könyve a legújabb. Nem tudjuk, hogy ezek a számítási eljárások mennyire alkalmazhatók kisvízfolyások hídjaira, ahol az árvízhozam javarésze a mederben folyik le, a duzzasztást nem pillérek, hanem hídfők okozzák. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságon — OVH segítséggel — indított műszaki fejlesztési programhoz végezte a cikkben is említett modellkísérleteket a BME Vízépítési Tanszéke 1973-ban és 1974-ben, egy segédlet összeállítása céljából. Ez a terv később kibővült, mert nem csak kisvízfolyásokkal kellett foglalkozni, hanem minden vízfolyásra vonakozóan, továbbá nem segédletként, hanem ágazati szabvány-javaslatként kellett kidolgozni. Ez a javaslat 1975-ben el is készült. Az ágazati szabvány összeállítását egy összehasonlító vizsgálat előzte meg. Az összehasonlítás alapja a BME A=12 méretarányú merőleges szárnyfalú modellje volt. A trapézszelvényű csatornában kapott kísérleti eredményeket összehasonlítottuk a Rehbock-kép\etekke\, illetve a Bernoulli-képlettel, a Bradley-képlettel és a Kindsvater-kép\ettel. Eredményül azt kaptuk, hogy — kivéve a Kindsvaterképletet, ami a legnagyobb duzzasztás értékét adja — a mért és számított értékek a = 0,4-ig elég jól egyeznek. Az eltérés а különböző képletekkel kapott eredmények között pár centiméter volt. Az összehasonlítás figyelembevételével állítottuk össze a szabvány-javaslatot. 1976-ban elkészült az ágazati szabvány tervezet, sőt megtörtént az észrevételezés és az egyeztetés is, amelyet ezután országos szabvánnyá dolgoztunk át. Ennek kiadása 1980 végéig elhúzódott (MSZ 11 447-79). A cikk egyik lényegbevágó és alapvető tévedése, hogy a Bradley-képletnél vízhozamszükítési viszonyszám helyett területi szükitési viszonyszámmal számol. Pedig éppen ez teszi a Bradley-képletet általánosan használhatóvá. Összetett mederszelvényű kisvízfolyásban a padkán a vízszállítás, így a sebesség is kicsi a főmederhez képest, és a területi szűkítési viszonyszámon alapuló módszerek teljesen hamis képet adnak. Ugyanez a helyzet hullámteres vízfolyásnál. Másik alapvető tévedés a kinetikai energia diszperziós tényezőjének figyelembevételénél van. Ez a tényező egyrészt nem lehet egynél kisebb, másrészt, ha nincs mederszűkítés, az alkalmazott képlet szerint ez a tényező — ezzel a híd-duzzasztás is — a végtelenhez tart, ami képtelenség. Az említett alapvető tévedésekkel terhelt a Bradley-eljárásra készített grafikus feldolgozás és képlet is. A cikkben említett -ReMocA'-szakirodalmat nem ismerem és nem is tudtam eddig megszerezni. 1 Bukovszky György oki. mérnök, Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár).