Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A dunai kavicskotrás 323 továbbá az 1955. és 1966. évi dunabizottsági kisvízszintek. Az észlelések kereken 5 éves periódusai lehetővé tették a mederfelvétel és a vízszintrögzítések összehasonlítását, az 1930., 1949., 1955., 1966. és 1977. években, majd ezen időszakokon belüli változások elemzését. Az 1970—1975 közötti évekről rendelkezésre állt a kotrások mennyisége és hosszmenti eloszlása (1. és 2. ábra). Jelentős mederváltozások 1955., illetve 1960. után észlelhetők. A vízszintsüllyedés Budapest—Tahi között a Szentendrei-Dunán 0,5 — 0,6 m, Budapest — Vác között a Dunán 0,1 — 0,4 m és Budapest alatt pedig 0,2 — 0,3 m. 1966—1977 között a Budapest—Vác közötti szakaszon már nincs jelentős kotrás, és vízszintsüllyedés sem észlelhető. Ebben az időszakban Nagymaros és a Szentendrei-sziget csúcsa között volt nagyobbmértékű kotrás. És ebben az időszakban észlelhető vízszintsüllyedés Szob és Vác között. Értéke: Vácnál nulla, Nagymarosnál 0,6 m-es mélypont, a dömösi gázlónál 0,3 m, innen felfelé egyenletesen 0,2 —0,3 m. A Szentendrei-Duna felső szakaszán 0,6 — 0,7 m-es vízszintsüllyedés tapasztalható, ez azonban elsődlegesen a Szentendrei-sziget feletti szakasz kotrásának, ill. vízszintsüllyedésének a következménye. A Budapest alatti szakaszon a süllyedés egyenlőtlenebb, Dunaújváros környezetének kivételével az előző időszakhoz képest csökkenő mértékű. Egyik időszakban sem volt 0,1 m-t meghaladó süllyedés a budapesti hidak között és Dunafürednél. Mindkét szakaszon a folyó szabályozott és kotrás sem történt. A budafoki gázló megszüntetésére 1974 —1976-ban 100 m széles sávban robbantásos medermélyítést végeztek. A tervezett szelvény kikotrása ellenére, a liajóútban várt vízmélység növekedésének mindössze 40%-át érték el. A vízszintrögzítés a gázló szelvényében 0,4 m-es kisvízi vízszintsüllyedést mutatott. Az eddigi elemzésből levonható következtetések: A süllyedés összefüggésben van a kavicskitermelési kotrásokkal. A vízszintsüllyedés maximális értékei és kritikus helyei nem esnek szükségszerűen egybe a kotrások helyével. A jelentős süllyedések helye és a kotrások : Szentendrei-Duna alsó szakasza: kotrás volt; Nagymaros (szigetcsúcs felett): kotrás volt; dömösi gázló: kotrás nem volt; váci gázló: kotrás a magasan fekvő kötött talajig; budafoki gázló: kotrás nem volt. A felsorolt három gázlós szakaszon kötött, sziklás pad húzódik. Döinösnél és Budafoknál kotrást nem végeztek. Vácnál a kavicsot lekotorták a kötött talajig, de a bennmaradt rész így is magasabb a csatlakozó mederszakaszok fenékvonalánál. Mindhárom gázló környezetében a vízszinesésben jól megfigyelhető törés jelent meg, mely korábban csak Vácnál fordult elő. A gázlós küszöbök környezetében az esés a korábbi állapotokhoz képest ugrásszerűen megnövekedett, ugyanakkor a nagymértékű kotrások helyein lecsökkent. Kotrás esetén, a mederszelvény növekedés helyén, azonos vízhozam esetén, a középsebesség és ezzel együtt az esés értéke szükségszerűen csökken, ha a vízszint változatlan. A szelvénynövekedés elmarad, ha a vízszint süllyed. Egyenlőtlen süllyedés azonban leszívást okoz a küszöböknél. A megnövekedett eséshez nagyobb sebesség és ezért kisebb átfolyási szelvény tartozik, azaz süllyed a vízszint. A kiegyenlítődési folyamat minaddig tovaterjed, amíg valamilyen új egyensúlyi helyzet nem alakul ki. A vízszinesés időbeni változása mutatja a beavatkozások hatását, hosszmenti változása pedig a hatás terjedelmét. Hasonló jelenségek tapasztalhatók ellenkező előjellel a szabályozási beavatkozások esetén is. Mindezek arra utalnak, hogy a mesterséges beavatkozások hatásának legérzékenyebb paramétere a vízszinesés változása (1. és 2. ábra). A nagy mennyiségű kotrások szükségszerű következménye tehát a vízszint süllyedése és a nem alluviális szakaszokon a hajózási viszonyok romlása. A dömösi gázló további romlásának megakadályozására 1977-ben a váci küszöbtől felfelé kotrási tilalmat rendeltek el.