Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

300 Vörös L. és Németh J. Azonos időben a diverzitás értékének minimuma általában az északkeleti medence valamely pontján van, majd délnyugati irányban több-kevesebb ingadozással növekszik, maximuma többnyire a Szigligeti-medencében, vagy a Keszthelyi-öbölben helyezkedik el. A diverzitás és trofitás fok egyik mutatójaként is használt fitoplaukton biomassza között összefüggést nem találtunk, így a diverzitás mértékének használhatóságát a hazai természetes állóvizeink trofitás fokának meghatározásában legalább is kérdésesnek tartjuk. Másként fogalmazva: a Shannort-féle diverzitás index a mezo-eutrof tartományban [az a-klorofill mennyiségének évi átlagai alapján. Felföldij (1974) besorolása szerint] érzéketlen a változásokra. 2.3. A fitoplankton szerkezetének területi változása A (3), (4) és (5) összefüggésekből számított hasonlósági mátrixok alapján végzett cluster-elemzés lényegében azonos dendrogramokat eredményezett. A kapcsolódások szintje és olykor a nagyobb egységeken belül azok sorrendje eltérő, de a Balaton mintavételi pontjai egyazon időpontban mindhárom összefüggés alapján azonos pontokat tartalmazó 3 csoportba osztályozhatók. 1978 áprilisában (4. ábra) a fitoplankton összetétele szerint 3 terület különíthető el, amelyekbe a következő mintavételi pontok tartoznak: (1—2), (3 — 7) (8-10). 1978 augusztusában ismét 3 eltérő terület van: (1), (2—8), (9 — 10). A Keszthelyi-öböl (1) valamennyi más területtől is elkülönül és outlierként kapcsolódik a dendrogramhoz (5. ábra). A minták közötti hasonlósági értékek alacsonyabbak voltak és a pontok csoportosulása sem olyan világosan felismerhető mint az előző időpontban. 1978 szeptemberében (6. ábra) a következő 3 terület különül el: (1—3), (4 — 6), (7—10). A minták közötti hasonlóság általános szintje ismét magasabb. 1979 januárjában (7. ábra) a mintavételi helyek ismét 3 csoportba rendeződnek: (1—2), (3—8), (9—10). A minták közötti átlagos hasonlóság értéke ekkor a legnagyobb. A fitoplankton összetétele alapján a Balaton 3 tájra osztható, amelyek határai azonban az egyes mérési időpontokban eltérők. A dendrogramokon látható csoportosulást térképvázlaton is bemutatjuk (8. ábra), amelyen az eltérő területeket különböző árnyékolás jelzi. A térkép alapján kiválaszthatók azok a pontok, amelyek mind a 4 vizsgálat alkalmával ugyanabba a zónába tartoztak. Ezek a következők: 1 : Keszthelyi-öböl (sötét), 4, 5 és 6: középső medence (vonalkázott), 9 és 10: északkeleti medence (világos). A 2. és 3., valamint a 7. és 8. mintavételi pontok átmeneti jellegűek és hol az egyik, hol a másik szomszédos tájhoz kapcsolódnak. Az eredmények megfelelnek korábbi, csak a fitoplanktonban élő fajok jelenlétét vagy hiányát figyelembe vevő hasonlósági függvények alapján végzett osztályozásnak (Vörös 1979). A Balatonban egy időben 3 jól elkülöníthető fitoplankton típus van, amelyek elhelyezkedése megfelel az eltérő trofitás fokú területeknek. Mivel a fitoplankton típusok különbsége az egyes fajok populációinak azonos időben eltérő nagyságát jelenti, várható és előzetes elemzések részben igazolták is (Németh és Tóth F. 1981), hogy a fitoplankton a-klorofill tartalmának dinamikája is jelzi a Balaton 3 medencéjének egyediségét.