Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A balatoni fitoplankton változása 297 zésére a biomassza nagyságát választottuk az egyébként sem definiált és a különböző szerzők szerint eltérően értelmezett egyedszám helyett. A fitoplankton összetételére és fajgazdagságára egyaránt jellemző diverzitást és az egyenletességet a következő egyenletek alapján számítottuk ki (Pielan 1975, Shannon és Weaver 1963): o) TT" J=S . (2) 2log s ahol : H" — a diverzitás, s — a mintákban levő fajok száma, л, — az i-edik faj populációjának biomasszája, N — a mintában levő fitoplankton állomány biomasszája, J — az egyenletesség. A mintapárok hasonlóságát Czekanowski (1909), Kulczynski (1928) és Ruzicka (1958) hasonlósági függvényeivel mértük: i=s 2 2 min (n

u, n

2

i) '^Czekanowski jy | j^j ' ^Kulczynski 2 í í ; l = S 2 min (лц, Ля), (4) i=i l = S 2 mill (n

u, л

2

1) ^Ruzicka

= J^Ts ' (5) Nl + N2~2 mi

n ("il» n2i) i=l ahol: S — a hasonlóság mértéke, тт(л

1

(, n

2

i) — az í-edik faj populációjának biomassza értékei közül a kisebbik, az összehasonlított mintapárban, N, és N.

z — az egyik, illetve a másik minta fitoplankton állományának biomasszája, s — az összehasonlított mintapárban előforduló fajok száma. Ezek a függvények a fajok jelenlétén és hiányán kívül az egyes fajok populációinak nagyságát is figyelembe veszik, amit itt a biomassza értékével mértünk. Az eredményül kapott hasonlósági mátrixok alapján cluster-elemzést végeztünk, az agglomeratív, hierarchia módszerek közül az átlagos lánc (UPGMA) eljárással (Sneath és Sokai 1973). Az alapadatokat tartalmazó mennyiségi fajlistákat a munka során végzett taxonómiai vizsgálatokkal kiegészítve, külön tanulmányban fogjuk közölni.