Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Baranyó Géza: A bevlízkárok matematikai modellezése

240 Baranyó Géza 1. A belvízkárok, mint társadalmi-gazdasági információk A következők során az aszályjelenségekkel nem, csak a belvíz jelenségével foglalkozunk, sőt ezt a szakterületet is leszűkítjük, csupán a haszonnövényeket károsító jelenségekre: a növényekben kárt okozó belvizekre (Baranyó 1967). 1.1. Kölcsönhatások A belvizek is, mint a vízgazdálkodás részei — a társadalommal állandó kölcsönhatásban vannak. A kölcsönhatás egyik része a társadalom növekvő elvárása a káros vizek eltávolítására. A másik része a vízgazdálkodás anyagi, pénzügyi elvárása azok megoldására. 1.2. Kölcsönhatások egyensúlyhiánya A területen levő növények (sőt a térszín is) az előbbiek során említett szélsőségesen sok nedvességet számos formában jelzik. Biológiai jelzések: a növényegyedek elsárgulása, kipusztulása stb. Fizikai jelzések: a felszíni elöntések, talaj túlnedvesedések stb. A legfontosabbak azonban a társadalmi-gazdasági jelzések: a belvízkárok. A károk, mint információk figyelmeztetnek. Egyszeri előfordulásuk káros természeti csapásra hívja fel a szakterületek és a társadalom figyelmét. Rendszeres ismétlődésük pedig arra, hogy a keletkezésük helyén a természeti viszonyok nem állnak egyensúlyban a társadalmi elvárásokkal. Elképzelhető, hogy a természeti viszonyok vagy a természeti tényezők, vagy az emberi hibás lépések miatt rosszabbodtak. Az is lehetséges azonban, hogy azok nincsenek szinkronban a gazdasági fejlődés igényeivel: az igények, az elvárások nagyobbak, mint a rendszer által nyújtott biztonság. Ez utóbbi, a nagy hiteligényű vízrendezésekre mindig jellemző volt a múltban: a káreseményeknek kellett megnyitnia a fejlesztés hitelforrásait, és ahogy időben azok távolodtak, úgy apadtak a hitelek is. 1.3. Közvetlen hatások A károk társadalmi-gazdasági hatását tovább vizsgálva megállapíthatjuk, hogy következményükként mind a termelésben közreműködők, mind a társadalom szegényebb lesz: mert az egyének életszínvonaluk növelését szolgáló javakból kapnak kevesebbet, míg a társadalom a bővített újratermelésre fordított eszközök csökkenésével is károsodik. így kevesebb anyagi bázis szolgálja az újratermelést. A belvízkár tehát nem csupán egy adott év nemzeti jövedelmét csökkenti, hanem későbbi években is hat nemzeti vagyont csökkentő szerepével, vagyis a pénz hígulása nélkül is időben változik funkciójából adódó értéke (Papp 1971). Az életszínvonal fejlesztésére fordított és elhasznált javak kevésbé, a termelés bővítésének csökkentése már pénzben is kifejezhető, mérhető. A nevezett hatás és a pénz értékcsökkenésének együttes figyelembevételével, 1976-os összehasonlító árszintet alkalmazva, nevezett év előtt 6%-os, 1976 utáni éveknél 8%-os diszkontálási tényezővel számolhatunk.