Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Szepessy József: Vízépítési földművek talajainak diszperzitás-vizsgálata

234 Szepessy József A talajok folyási hajlamával, az ilyen hajlamú talajok árvédelmi töltésekbe való beépítésének a lehetőségével a VITUKI-ban részletesen is foglalkoznak (Szepessy 1980). 3. A földgátak meghibásodásai és a hibák megelőzése A diszperzív anyagú gát tönkremenetelének előfeltétele egy kezdeti járat, vagy repedés kialakulása, melyben a víz átfolyása megindulhat. Az utóbbi években ennek a témakörnek kiterjedt irodalma alakult ki, elsősorban a nagy kő- és földgátak agyag-tömítéseivel kapcsolatban. Eszerint a repedések típusai — a kis gátak száradási repedései a korábban tárgyaltak szerint, továbbá nagyobb gátakon, — a húzott zóna függőleges repedése, vagy — a kőgátak vékony agyagmagjának a vízszintes szakadása. A repedések keletkezésének okai: Magas völgíjzárógátak koronájában a meredek völgyoldal közelében húzott zóna keletkezik, mert a gáttest ülepedésekor itt a gátkoronának meg kellene nyúlnia. Ha a vízzáró mag a szükségesnél merevebb, ha húzószilárdsága, vagy a műanyag szigetelések műszavával élve a szakadási nyúlása nem elegendő, akkor ilyen helyen függőleges, a gátra merőleges repedés indul a koronától lefelé {Gilg 1978, Vanicek 1978). Hasonló repedések mindenütt várhatók, ahol a gáttest, vagy az altalaj egyenlőtlenül ülepszik. Hazai alacsony árvízvédelmi töltéseinken is ismeretesek a töltés duzzadó agyagból épített belső része fölött kialakuló, szerencsére hosszirányú repedések. Casagrande (1950) szerint magas gátaknál valamilyen keresztirányú repedés keletkezését nem lehet megelőzni, ezért a gátat meg kell védeni a repedések következményei ellen. Magas kőhányásgátban keletkezhet a vízszintes irányú ,,hidraulikus szakadás". A nedves agyag nagyobb mértékben, és hosszabb ideig ülepedne, mint az őt megtámasztó két kőprizma. A silóhatás miatt az agyag mintegy „függve" maradhat a két kőfal között, benne a függőleges nyomás jóval kisebb lesz a mélységnek megfelelő hidrosztatikus nyomásnál, esetleg kis vízszintes repedések is keletkezhetnek benne. Ha a talp közelében egy ilyen repedésbe nagyobb nyomású víz jut, az szétfeszíti a repedés falait, és a telt tározó alsó szintjében megindul a víz átfolyása. Az átfolyó víznek ez a „repesztő" hatása függőleges repedésben is érvényesülhet. A károk megelőzése érdekében a kőgátba az agyagmag mellé lehetőleg többrétegű szűrőt ajánlanak. Valamely réteg kedvezőtlenül (túl lapos) szemeloszlását a réteg vastagításával, vagy osztályozással lehet ellensúlyozni. Biztosabb a vastagabb, ferde agyagmag, mint a vékony és függőleges, bár ez ellenkezik a technológiai-gazdaságossági meggondolásokkal. A továbbiakat illetően még nagyobb ellentmondásokat találunk. Az agyagmag plasztikus voltának a biztosítására a 168 m magas Csarvak gát agyagmagját úgy építették, hogy az agyagot a bekazettázott munkatérre szivattyúzott vízbe előredöntéssel hordták be (Csecskedy — Szepessy 1967). Ugyanakkor a túl nagy nedvességtartalom nem jó, mert elnyújtja a konszolidációt. Hjeldnes—Lavania (1980) vízzáró rétegnek egy iszapos-homokos kavicsként leírható morénatalajt ajánlott, mert vizsgálatai szerint repedés esetén ez a talaj „öngyógyuló". Vanicek (1978) szerint viszont az agyagos kavics kifejezetten veszélyes, mert nem tud ülepedni. Lefter és szerzőtársai (1979) az agyagmag anyagául a diszpergált anyagot javasolják, mert az plasztikusan zár, követi a gátmozgásokat. A jelen cikk korábbi részében tárgyalt összes tanulmány viszont óva int a diszpergált agyagok alkalmazásától.