Vízügyi Közlemények, 1981 (63. évfolyam)

2. füzet - Homokiné Újvári Katalin-Makainé Nagy Zsuzsanna-Takács Ágnes: Az 1980. évi tisza-völgyi árvíz időjárási feltételei

188 Homokiné TJjvári К., Makainé Nagy Zs. és Takács Á. A csapadékmennyiséget a légkörben, Bodolainé (1976/1) tanulmányában alkalmazott közelítés szerint, a légkörben potenciálisan rendelkezésre álló kihullható vízmennyiség, a vertikális mozás és a telítési viszonyok határozzák meg. A potenciálisan kihullható vízmennyiség (W

p) megadja egy adott légoszlopon belül azt a vízmennyiséget, amely kihullana, ha a légoszlopban levő összes vízgőz kondenzálódna. A valóságban azonban a potenciálisan rendelkezésre álló vízmennyiségnek csak egy része kondenzálódik. 6. ábra. A csapadékfolyamat sematikus modellje nyitott meleg szektorù ciklonban Рис. 5. Схематическая модель процесса образования осадков в циклоне с открытым теплым сектором Fig. 5. Schematical model of rainfall activity in an open cyclone with a warm sector A csapadék kialakulásában valamint mennyiségében és eloszlásában fontos szerepet játszanak a vertikális mozgások. Meghatározásuk igen nehéz feladatot jelent, mivel mérésük a gyakorlatban megoldatlan, nagyságrendjük pedig különböző. Változékonyságukat az őket létrehozó időjárási rendszerek léptékének különbözősége okozza (pl. mezoléptékű rendszerekben m/s, dm/s, nagyléptékű rendszerekben cm/s nagyságrendűek). A gyakorlatban a cm/s nagyságrendű mozgások meghatározása számítások útján lehetséges. A feláramlás változékonysága a csapadék intenzitásának térbeli és időbeli változékonyságát vonja maga után. A nagy csapadékot adó kisebb léptékű mozgásrendszerekben (pl. intenzív zivatarláncok) m/s nagyságrendű feláramlások jönnek létre. Az általunk felhasznált vertikális sebesség a 850 inb-os felületre ( ~ 1500 m) vonatkozik, mértékegysége gpm/12 óra (geopotenciál méter). Első közelítésben a csapadék mennyisége a légkör potenciális vízgőzkészletétől és a vertikális sebességtől függ. A légkör potenciális vízgőzkészletéből azonban az emelő mozgások a kondenzációs folyamat során attól függően realizálnak többet vagy kevesebbet, hogy az adott kihullható vízmennyiség mellett a légkör milyen közel vagy távol van a telített állapottól. A telítési állapot mértékét a dinamikus telítési hiány (RT — RTt) fejezi ki. Ez a paraméter a tényleges relatív geopotenciál (RT) és a telítési relatív geopotenciál (R'l\) különbsége a légkör adott rétegében, esetünkben az 500 és 1000 mb-os felületek által határolt légoszlopon belül.