Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Szepessy József: Emelt szintű síkvidéki tározók építési lehetőségei

80 Szepessy József már sok gondot okozott. A Tass körüli szivárgóvizek megfogása például a vízlépcső üzembe helyezése után kb. 10 évbe került, ára több volt, mint a teljes rendszer eredeti építési költsége (Jolánkai Gyula közlése). Teljesen homogén vízzáró talajra az Alföldön sehol sem lehet számítani. Vízszintes vízvezető rétegek mindenütt akadnak. A talajvíz szintje alatt vízzáró burkolat gazdaságosan nem építhető a külső víznyomás miatt. Ez esetben a maximális talajvízzel kell számolni, ami valószínűleg a terepszint közelében található (vagy majd a tározó idővel addig emeli). Tározásra hagyományos belvízrendszerben így csak olyan területet tartottunk alkalmasnak, ahol a fenéken, ill. szádfallal még reálisan elérhető mélységben kellő vízzárást biztosító réteg található (lásd az 1. részt). A geológiai elővizsgálatok szerint azonban ezekben a mélyebben levő vízzáró rétegekben esetenként sok Na-só halmozódott fel. Külön meg kell majd vizsgálni, hogy a sótartalom kilúgozása milyen módon és mértékben módosítja a rétegek vízzárását. A gát alatti talaj tömb vízszintes víz vezető rétegeinek lezárására a terepszinttől az alsó vízzáró rétegig lenyúló szádjalat irányoztunk elő. Ez üzem közben mindkét oldali víznyomás felvételére képes, és építés közben is lehetővé teszi a munkatér víztelenítését — vagy hidromechanizációs munkához a vízszint emelését. Lesüllyesztett belvízrendszerben a tározó körüli talajvíz káros megemelkedését a —3,0 m szintű lecsapoló rendszer hatékonyan megakadályozza. Itt a szádfal alkalmazása elsősorban gazdaságossági kérdési, jelent : mennyivel nő meg a szádfal elhagyásakor a folyamatosan szivattyúzandó vízmennyiség. A fenék közelében azonban a vízveszteség csökkentésére továbbra is szükség van vízzáró talajrétegre, tehát az 1. részben leírt geológiai megfontolások itt is helytállóak. A gáttest a helyi lehetőségek függvényében (lásd 1. részt) épülhet vízzáró, vagy szemcsés talajból. Utóbbi esetben, ha elkülönítve elegendő vízzáró talaj termelhető ki, építhetünk vízzáró agyagmagot, ellenkező esetben vízzáró felvízi burkolat alkalmazása lesz célszerű. Burkolatot a földmű védelmére amúgyis kell építeni, így ez tűnik a vízzárás leggazdaságosabb módjának. Vízzáró burkolatként a helyszínen készült aszfaltburkolat látszik a legelőnyösebbnek, mert építése nagy termelékenységgel gépesíthető, és rugalmasan képes követni a földmű kisebb alakváltozásait. Ilyen aszfaltburkolat építésére konkrét hazai terv már készült. A burkolt rézsű hajlásszöge célszerűen 1:2 lenne. Kőszórásos hullámvédelmet 1:3 rézsűre számítottunk. Az alvízi rézsű 1:3 hajlású. A tározó körül valószínűleg a szádfalazott változatnál is kell építeni kisebb szivárgócsatornát, mely a szivattyútelepnél a belvízcsatornába torkollhat. Földmunkája a töltéshez képest jelentéktelen, így külön nem is számoltuk. Nem vizsgáltuk külön a lesüllyesztett belvízrendszernek a belvízrendszer részeként kezelt mély csatornáit sem. A tározóból víz elsősorban a fenéken, kisebb mértékben a gáton (töltésen és altalaján, vagy a szádfal hézagain) keresztül szivárog ki, és kisebb-nagyobb mértékben megemeli környezetének talajvízszintjét. A földmunka kivitelére a következő technológiákat kellett megvizsgálni : a) Kitermelés szárazon, beépítés rétegenként tömörítve, a talaj kb. 50%-a szárítás, vagy a megfelelő gátszerkezet kialakítása miatt egyszer deponálva. Szállítás szkréperrel, vagy billenő teherautóval.