Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Csekei Tibor-Hernády Alajos: Több célú tározó a mohácsi Csele-patak völgyében

64 Csekei T.

—Hernády A. rendszer elkészültéig — ami parti szűrésű kutakból nyeri a vizet — a jelenlegi felszíni vízkivételi mű látja el a város egy részét ivóvízzel. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a Duna szennyezése és ez egyre több üzemi problémát okozott a mohácsi felszíni vízműnél. Különösen nagy gondot jelentett 1976 végén, hogy a magas dunai háttérszennyezésre jelentős többlet érkezett a Sión és ez több napos üzemszünetet okozott a vízműnél, veszélyeztetve ezzel Pécs város lakosságának és ipari üzemeinek zavartalan vízellátását. A hasonló esetek megelőzése érdekében született az az elhatározás, hogy egy megfelelő nyers víztározó megépítésével kell biztosítani a koncentrált szennyezések okozta üzemszünet elkerülését. Az első javaslat az volt, hogy egy megfelelően szigetelt földmedencét kell építeni, amibe betárolva a Duna vizét, szennyező hullámok idején innen lehet ellátni a tisztítómüvet nyersvízzel. Ezzel kapcsolatban három meggondolandó körülmény vetődött fel. A Duna-víz biológiai egyensúlya folyóvíz állapotban más mint tározott állapotban, ezért egy ilyen tározó esetén jelentős vízminőségromlással kell számolni. Gondot jelentett az is, hogy egy ilyen méretű mesterséges tározó (5—6 nap biztonsági igény mellett 200—300 ezer m

3 térfogatra volt szükség) költsége a megfelelő műszaki megoldások mellett igen magas. Végül figyelembe kellett venni, hogy erre a tározóra csak a folyamatban levő fejlesztés belépéséig, tehát csak 4—5 évre van szükség. Mindezek gondos mérlegelése alapján született meg a döntés, hogy nem tároló medencét kell építeni, hanem a Csele völgyében már egyéb célból is előirányzott tározót kell elkészíteni, biztosítva ezzel a több célú hasznosítás lehetőségét a jelenben és a későbbiekben is. I. A (ározó tervezése és megépítése A létesítés egyik jő célkitűzése tehát egy olyan biztonsági nyersvíztározó megépítése volt Pécs vízellátásához, ami a Dunán levonuló esetleges szennyező hullámok esetén is biztosítaná a dunai jelszíni vízkivételi mű üzemét. Az eddigi megfigyelések szerint a Dunán évenként 12 esetben, összesen 77 napos levonulási időtartammal jelentkezik szennyezés. Ezek a szennyezések több esetben is lehetetlenné teszik a vízkivétel üzemét. Egy szennyezési hullám levonulási ideje alatt mintegy 300 ezer m

3 nyersvízigény jelentkezhet, amit tározóból kell biztosítani. A másik jő célkitűzés az volt, hogy a tározó illeszkedjen a távlati öntözési koncepcióba, biztosítva ezáltal a nyersvíztározónkénti üzem megszüntetését követően a mezőgazdasági hasznosítás (halasítás és öntözés) feltételeit. A felsorolt célok kielégítésére a hidrológiai adottságok keretein belül egyéves kiegyenlítésű tározót terveztek és építettek. A 2. ábra a Csele-patak vízgyűjtőjének tározásra vonatkozó teljesítőképességi görbéjét adja, melyet Szeifert módszerével vízhozam-idősor alapján (1953 — 1979) állítottunk elő. A teljesítőképességi görbe alapján a tározót a 3. ábrán megadott (F—H; V —

H görbe) árvízszint és üzem vízszint értékekkel tervezték. A tározó az előírt biztonságok betartásával az NQ

1

% =30 m

3/s árvizet 16,5 m

3/s-ra, az NQio% = 17,0 m

3/s-os árvizet 6,8 m

3/s-ra csökkenti le. A völgyelzárás helyét a vízfolyás 3 + 895 km szelvényében határoztuk meg, mert az alatta levő szakaszon a jobb parti völgyoldalban régebben suvadás volt.