Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Ismertetések 667 A Debord modell a vízhozam megoszlás meghatározására A permanens áramlások prizma alakú rendszerben végzett vizsgálatai, valamint az áramlásokra vonatkozó egyenletek elemzése új törvény megfogalmazásához vezetett: — a fő- és az ártéri meder vízhozam-megoszlási tényezője Qm K

m A S m ÍRm]

2'

3 rj = = I (7) Qm K

m /sl + S

mSMÜ-A*) 1 И

м > — a mozgásmennyiségi együttható (8

) — az egyenértékű vízszállító-képességi tényező De = K

mAS

mRm

3 + Км Y Sil + SmS

M( 1 - A

2) RT (9) Ezek a kifejezések alkotják a Debord-féle modellt. Az A együttható a kísérleti törvényből származik 1 K

m \i/e A = 0,9 f — V Км I Abban a sajátos esetben, melynél A = 1, ez a képlet visszaadja az összetett medrek hagyományos hipotézisét: D = KmS

mRm + KmSMRM Qm Km Sm QM KM SM í—]

2 l RM ) Az A értékének az egységtől való eltérése számot ad a két különböző sebességű áramlás kölcsönhatásáról: a laboratóriumi csatornában végzett kísérletek kimutatták, hogy a kölcsönhatás nem korlátozódik egyszerűen a kisebb víztömeg elragadására, hanem a fő- és az ártéri meder közötti ingadozó vízkicserélődéssel (makroturbulencia) jellemezhető. A Debord modell szerint számított hozameloszlások jobban megközelítik a mért értékeket, mint a hagyományos egyenlettel végzett számításokból kapottak. A relatív eltérés az ^Debora és az r/mért érték között ritkán haladja túl a 20%-ot, míg azij hagyományos és ??mért közötti relatív eltérés mindig több 40%-nál, kivéve, ha az A értéke közel van l-hez. A számítási eljárás számítógépes programját is elkészítették. Ezeket a törvényeket extrapolálva a fokozatosan változó áramlásokra (melyek egyenletes áramlásókkal érintkeznek) lehetővé vált, hogy az eddiginél nagyobb pontossággal határozzák meg a felszíngörbéket.