Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
ISMERTETÉSEK A VÍZIENERGIA SZEREPE AZ OLAJVÁLSÁG IDEJÉN Ismerteti: VARGA ILDIKÓ 1 The role of hydropower since the oil crisis. Water Power and Dam construction. 1980/1. A kőolaj világpiaci ára 1973 és 1979 között megtízszereződött. Ez a tény már évek óta lázban tartja a világ összes gazdasági szakemberét, olaj vásárlókat és eladókat egyaránt. Világszerte megfigyelhető törekvés, hogy az importált kőolaj egy részét más energiahordozókkal helyettesítsék. 1979. novemberében a Görög Kormány meghívására, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága támogatásával nemzetközi szimpóziumot tartottak Athénban, ahol megvitatták a vízenergia kutatás helyzetét az általános energiahelyzet szem előtt tartásával. Gazdasági, környezetvédelmi és technológiai szempontból megvizsgálták és megbecsülték Európa meglévő vízenergia-készletét. Az I. világháború idején Európa energiaexportőr volt, míg a II. világháború előtt, már energiaszükségletének 4%-át importból kellett beszereznie. 1950-re ez az érték 20%-ra növekedett, míg napjainkban az import 50% fölé emelkedett. Az utolsó 25 évében megháromszorozódott az európai energia felhasználás és annak szerkezete is. Stanovnik az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ECE) főtitkára megnyitóbeszédében három fő energia átmeneti korszakot jelölt meg. A múlt század közepén a teljes energiamennyiség 75%-a az állati erőből, 25%-a emberi izomerőből származott. 1850-től már az energiamennyiség 6%-át ásványi anyagokból nyerték. A század második felére áttértek az „állati energiáról" a szénre, így 1925-re a teljes energia 80%-át szénből állították elő. A következő átmenetnél áttértek a szénről a természetes gázokra és olajokra. Az Európai Gazdasági Bizottság országaiban végzett felmérés alapján megállapították, hogy az energia termelésben a vízenergia mennyisége csak 20%-ra tehető. Stanovnik hangsúlyozta a kisvízerőművek fontosságát, hozzátéve, hogy ezek közül még sok nincs kihasználva, s bár számuk elég korlátozott, szerepük egyre fontosabbá fog válni. A főtitkár az energia gondok enyhítésére három fő célkitűzést emelt ki: — igazodni kell életstílusunkkal az energiahelyzethez; — meg kell találni az egyensúlyt a takarékosság és az ökológia között; — meg kell érteni azt, hogy nem élhetünk „félgazdag" — „félszegény" világban. A szimpózium 25 ország 150 küldötte 5 munkaszekcióban vizsgálta a vízenergia szerepét és folytatta a készletek és a felkészültség fejlődési irányának meghatározását a világ minden részére kiterjedően. A beküldött 53 dolgozatot a következő 5 munkacsoportban tárgyalták meg: (1) A vízerőtelepek telepítésének irányzatai és azok kapcsolata a meglevő gazdasági feltételekkel. (2) A vízerőművek telepítésének tervezése, és azok kihatásai. (3) Technológiai szempontok a vízerőművek telepítésének tervezésénél és építésénél. (4) A vízerőtelepek elhelyezése a fő energiaellátó rendszerekben. (5) A hagyományos, a szivattyús energiatározók és az egy vagy többcélú vízerőtelepek gazdaságossági értékelése és azok telepítésének pénzügyi kérdései. 1 Varga Ildikó oki. mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Vízépítési Intézet (Budapest)
