Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

KEVEREDÉSI FOLYAMATOK JÉGGEL BORÍTOTT TAVAKBAN Dr. LARS EENGTSSON

1 Északi vidékeken a tavakat évente több hónapig, esetleg több mint fél évig jég borítja. Meglepő, hogy ennek ellenére viszonylag kevés kutató munkát fordítottak eddig a jégborította tavakra. Mivel a víz nincs közvetlen kapcsolatban a légkörrel, a keveredési és áramlási folyamatok jégborítás esetén különböznek a jég nélküli tavakban előállóktól. A jégtakaró miatt a szél nem kelt hullámokat és áramlásokat, ennek következtében a hordalékmozgás is különbözik. A jéggel borított tavak vizének oxigén utánpótlása gyakorlatilag zérus és a rövid hullámhoszszúságú sugárzás behatolása is igen korlátozott. Az alacsony vízhőmérséklet következtében nyilvánvaló, hogy a jégtakaró alatt egészen más biológiai folyamatok mennek végbe, mint nyáron és így az ilyen tavak fokozottan érzékenyek a szenynyeződésekre. 1. A jégborította tavak hőmérsékleti viszonyai A tavak hőtartalma változik ugyan az év folyamán, azonban, amint a délsvédországi Velen-tó különböző mélységekben mért hőtartalmát feltüntető 1. ábrán látható, télen nem sok a változás. Az mindenesetre észrevehető, hogy a tó hőtartalma kissé emelkedik a tél folyamán. A jégképződés kapcsán ugyan hő távozik a légkörbe, ám amint elegendő vastagságú jégtakaró keletkezik, az jó hőszigetelőként működik. A víz hőtartalma azért növekszik ilyenkor, mert némi hőmennyiség átadódik a fenékhordalékból. Mivel a néhány °C-os víz sűrűbb a 0 °C-osnál, egy fordított hőmérsékleti rétegződés áll elő. A szél nem keveri fel a felső vízréteget, így közvetlenül a jégtakaró alatt nagyon meredek hőmérsékleti gradiens mutatkozik, amint az a 2. ábrán is látható. Ha átfolyásos tóról van szó, az átfolyás egy bizonyos mélység fölött játszódik le és alatta a víz sokkal melegebb az észak-svédországi Prästholmselet tó esetét bemutató 3. ábra szerint. A jéggel borított tavakban előálló hőmérséklet-eloszlást tehát az átfolyás és a fenékanyagból átadódó hőmennyiség szabja meg. A tóba való befolyásnál jelentékeny keveredés lép fel. A betorkollás körüli körülmények határozzák meg a hőmérsékleti rétegződés határvonalának (thermocline) elhelyezkedését, amely, ha van átáramlás, rendszerint 5—7 m mélyen alakul ki. A tél kezdetén általában csökken a tóba folyó vízhozam és némi vízutánpótlódás megy végbe a hőmérsékleti réteghatár alatti víztestből az afölöttibe. 1 Dr. Lars Bengtsson, a Lulea-l Egyetem tanszékvezető tanára (Svédország). Л tanulmány а VITUKI-ban készült, ahol a szerző KKI ösztöndíjasként tartózkodott 1980. IV—V. havában.