Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós-Kovács György: Összetett szelvényű, alulról befolyásolt vízhozammérő műtárgy hitelesítése
Alulról befolyásolt mérőműtárgy hitelesítése 573 a) Megállapítjuk, hogy //,>H* vagy //,<//,*, ahol H* a két időszakra különkülön megadott, (4) szerinti tóvízállás-határértékek ; b) H t>Hf esetén a (3) kapcsolat érvényes: H a = H t — l,'Á2 m; c) H, < IIf esetén H a értéke, H, függvényében, a 6. ábra adott időszakra érvényes grafikonjáról olvasható le. Az eljárás alkalmazására és megbízhatóságának érzékeltetésére valós észlelési adatokkal két számpéldát mutatunk be (H a értéke mindkét példa esetében megbízhatónak tekinthető) : a) Dátum: 1972. VIII. 11. („B" időszak); Ht = 8,18 ni; H f = 0,88 m; IIa = 0,87 m. Feltesszük, hogy //„ értékét nem ismerjük. //(>//* в = 7,85 m lévén, Ha = 8,18-7,32 = 0,86 m a becsült érték. b) Dátum: 1976. IX. 18. („C" időszak); #, = 7,75 m; 11 f= 0,72 m; //„ = 0,09 m. Feltesszük, hogy Ha értékét nem ismerjük. //(<//*c = 7,84 m, a /// = 0,72 m-hez tartozó Ha. értéket a 6'. ábra ,,C" jelű grafikonjáról olvassuk le: II a = 0,(>7 m a becsült érLék. Az I. táblázat valószínűsített H u értékeit esetenként a fenti eljárással határoztuk meg. 2. Korábbi kísérletek a hitelesítési függvény megszerkesztésére Mielőtt folytatnánk a meszesi mérőműtárgy hitelesítési görbéje előállításának ismertetését, a későbbi összehasonlítás kedvéért röviden bemutatjuk a korábban tett három fontosabb kísérletet. a) Az első kísérlet abból állt, hogy lineáris hálózatban, a vissza duzzasztás hatásának figyelmen kívül hagyásával, egyetlen tapasztalati görbét rajzoltak a vízhozammérési eredményekből felrakott (Q, II j) pontok közé (7. ábra). A görbe nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mert — alakja nem felel meg a műtárgy geometriájából következő matematikai alaknak (3.1 fejezet); — nem érvényesíti az időszakos alvízi visszaduzzasztás vízhozamcsökkentő hatását. b) A második kísérlet (Kovács 1978) félig-logaritmikus hálózatba felrakott (Q, IIj) pontok közé illesztett, az egyidejű H a értékeket is figyelembevevő egyenessereget eredményezett (8. ábra). Ez a megoldás sem fogadható el, elsősorban azért, mert ellentmond a műtárgy alakjából következő ismert egyenletnek (3.1 fejezet), amit egyébként az észlelési pontoknak az egyenessereg körüli nagymértékű szórása is tanúsít. c) Egy harmadik kísérlet a kettős-logaritmikus hálózatba felrakott és a megfelelő II r értékekkel indexezett (Q. H f—H„) pontok közé húzott egyenessereget eredményezett (0. ábra). A kísérlet érdeme, hogy a visszaduzzasztást érvényesítő AII m t=H, — H a változót figyelembeveszi; hibája annak az ismert ténynek a mellőzése, hogy a visszaduzzasztási hatás nem a két vízállás különbségével, hanem d = IiJHj hányadosával arányos (Starosolszky 1971). Mindenesetre figyelemreméltó,
