Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós-Kovács György: Összetett szelvényű, alulról befolyásolt vízhozammérő műtárgy hitelesítése
Alulról befolyásolt mérőműtárgy hitelesítése 567 b) Megítélésünk szerint a feldolgozott összetartozó Q és ///, valamint Ht adatok pontosnak mondhatók. Ugyanakkor a tározótó, ill. az utófenékben kialakult fenékküszöb visszaduzzasztó hatására sajnos csak későn figyeltek fel, s ezért az utóbbi 3 év kivételével nem fordítottak mindig kellő gondot a mérés idején uralkodó Il a alvízi vízállás pontos leolvasására és rögzítésére. (Ha észlelését az alvízi vízmérce időszakos hiánya, áthelyezése, ill. árvízi elöntes okozta megközelíthetetlensége is nehezítette.) A hidraulikai adottságok, ill. a visszaduzzasztás ténye miatt a hitelesítési függvény előállításához viszont mindenképpen szükségünk van a d — H a/IIj visszahatási arányszám mindenkori értékének az ismeretére. Észlelt — ill. megbízhatóan észlelt — H a értékek hiányában a d arányszám sem számítható. Ezért módszert kellett kidolgoznunk a hiányzó H a értékek pótlására, ill. más, megbízhatóan észlelt értékekből — esetünkben a mindvégig rendszeresen és megbízhatóan észlelt Hj felvízállás és H, tározóvízállás értékekből — való számítására. A módszer kidolgozása során figyelembe kellett vennünk, hogy H a értékét nemcsak a II, tározó-vízállás mindenkori értéke, hanem az említett, a megbontott utófenék anyagából kialakult alvízi fenékküszöb pillanatnyi — egyelőre teljesen ismeretlen és időben esetleg szintén változó — II,. magassága is befolyásolhatja. 1.21. Az alvízi fenékküszöb helyzete Vizsgálatunk első lépése annak eldöntése, hogy a fenékküszöb //, magasságának .állandóságára vonatkozó kiindulási feltevés az 1961 augusztusától napjainkig tartó észlelési időszak, mely részidőszakaiban tekinthető érvényesnek és egv-egy ilyen részidőszakon belül mekkora II k értéke. Nyilvánvaló, hogy a fenti kérdés eldöntéséhez pl. a H a alvizi vízállások havi minimumainak idősora szolgáltathatott volna jó támpontot. A H a értékek észlelése az észlelési időszak folyamán korántsem volt folyamatos és megbízható, ezért helyettesítő megoldásként a 4. ábrán az 1961 — 1978. időszakban észlelt II f felvizi vízállások havi minimumait raktuk fel. Az idősort ábrázoló grafikonhoz meghúztuk — szükségképpen némi önkényességgel — az évi minimumokat alulról burkoló — , pontosabban alattuk legalább 0,02 m-rel húzódó — vízszintes egyeneseket. Amint a 4. ábrán látható, ezekkel az alsó burkolókkal három elkülöníthető részidőszakra osztható az észlelési időszak: A lik küszöbmagasság kétszeri ugrásszerű megváltozásának ténye és időpontja a feljegyzések alapján fizikai okokkal is valószínűsíthető: a) Az először 1964-ben alkalmazott ideiglenes bukólemezt, másfél hónapi benntartás után, első ízben 1964 júliusában emelték ki. A lemez hirtelen kiemelése következtében egyrészt a mögötte felhalmozódott hordalékból és uszadékból, másrészt a rohanó víz által megbontott utófenék anyagából, az utófenék teljes szélességében kialakull az első, kb. lik. в = 0,30 m magas fenékküszöb. b) A lik küszöbmagasság második ugrásszerű változását az 1974. október 22-én II/= 3,38-m-rel levonult — az észlelési időszak folyamán legnagyobb — árhullám okozta, amely a megbontott utófenék kőanyagából Hk =0,52 m-re 1.2. A H„ értékek valószínűsítése ,A" időszak: 1961. VIII. 1.-1964. VII. 31. ,B" időszak: 1964. VIII. 1.-1974. X. 22. H k> A = 0,00 m tf Aj ö = 0,30 m II k c = 0,52 m ,C" időszak: 1974. X. 23. —napjainkig
