Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

492 Molnár Gy.: Talajvízháztartás modellezése — a vízvezető rétegben a szabad felszínű szakaszokon a tározódó vízmennyiség lineárisan függ a vízállás változásától, — a vizsgálat során a rendszer fizikai paraméterei nem változnak meg, — a vízvezető rétegeket oldalirányban vízzáró kőzetek határolják, — a természetes utánpótlódás folyamatos, — a vízvezető rétegek izotrópok, — a vízvezető rétegekben meglevő vetődések hatását le lehet írni az adott helyen történő transzmisszibilitás csökkentéssel. A felső vízvezető rétegre felírva az előbbi feltételezésekkel a következő általános egyenlettel modellezték a felszín alatti vízháztartást: ahol T a vízvezető réteg transzmisszibilitása, h a vízvezető réteg hidraulikus nyomása, s a vízvezető réteg tárolási tényezője, W forrás, vagy nyelő hozama, к az elválasztó réteg hidraulikus vezetőképessége, b az elválasztó réteg vastagsága, h

a az alsó vízvezető réteg hidraulikus nyomása. A fenti differenciál egyenletet a véges elem módszer Galerkin-féle közelítésével oldották meg egy adott időintervallumra, majd idő differencia elemmel tértek át a következő időintervallumba. A véges elem módszernek megfelelően háromszög elemekre bontották a víztartó medencét. A geometriai összefüggéseket a háromszög elemek csatlakozása, a fizikai paramétereket a háromszög csúcspontjaiban megadott értékek képviselik. A fizikai paraméterek pontos meghatározása nagyon fontos a modellvizsgálatok eredményei szempontjából. A felszín alatti terek fizikai paramétereinek meghatározása feltárással nagyon költséges folyamat. Ezért a meglevő kisszámú adatra támaszkodva paraméter bearámjosítási eljárást dolgoztak ki, amelyet a következőkben bemutatunk. 1915 előtt nem volt jelentős víztermelés az Antelope völgyben, ezért az abban az időben mért vízállásokat egy egyensúlyi helyzethez tartozónak lehet feltételezni. Tehát ezt az időszakot mint permanens állapotot lehet leírni. Az 1915 utáni időszakban fokozatosan csökkent a talajvíz szintje, tehát ez az időszak mint tranziens, nem permanens állapot írható le. Ebben az állapotban feltételezték, hogy a hosszú időszak átlagos vízállása megegyezik az 1915. év előtt mért talajvízszinttel. Tehát a számítás során vízszintváltozást nem kell figyelembe venni, vagyis a tárolási tényező értékének nincs jelentősége. Ebből következik, hogy ebben az állapotban a vízvezető rétegek transzmisszibilitását lehet bearányosítani. A bearányosítási eljáráshoz, amely fokozatos közelítéssel dolgozott, a következő adatokat ^használták fel: — Természetes beszivárgás : a völgy átlagos évi csapadékösszege 250 min. A kaliforniai éghajlat mellett ebből a mennyiségből nem lehet számítani talajvízig lejutó beszivárgást. Egyedül a környező hegyek felszíni lefolyásából lehet beszivárgásra számítani. — Vízfolyások évi közepes lefolyását a Q = CA képlettel számolják, ahol Q az éves közepes lefolyás (m

3), A a lecsapolt terület (km

2), С a lefolyási tényező = 2400-2900 m

3/év/km

2. Felszíni lefolyásra kb. 1000 km

2-ről számítanak. — Természetes kiürülés. Feltételezik, hogy hosszú időszak alatt értéke megegyezik a természetes beszivárgással. A fizikai paraméterek bearányosítása a ) Permanens állapot modellezése