Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

a távlati vízigény-előrejelzés egységes módszerének elemei IRITZ LÁSZLÓ

1 A vízigények az utóbbi évtizedekben rohamosan növekedtek. Ezzel párhuzamosan változott a vízgazdálkodás jellege is. A természetes vízjárást valamilyen mértékben és formában megváltoztattuk. így növeltük a hasznosítható készleteket. Egyes területeken azonban több vízkészletet már nem lehet biztosítani az igénylők számára, máshol pedig hatalmas beruházások szükségesek az igények kielégítéséhez. Mindez hatással van a jövőbeni vízhasznosítás megtervezésére. Nagyobb pontossággal, megfelelő időelőnnyel kell a vízkészlet-gazdálkodási számításokat végezni. Kovács György társadalmi, gazdasági, műszaki és tudományos szempontokat figyelembe véve 25—30 évben határozza meg a vízgazdálkodás távlati tervezésének szükséges időelőnyét [3]. Ennek megfelelően kell előrejelezni a jövő vízigényeit is. Szesztay Károly nyomán a vízgazdálkodás fejlődésében a vízigények alakulása szempontjából két szakaszt különböztethetünk meg: extenzív és intenzív szakaszokat [4]. Az extenzív fejlődési szakaszban a vízigények hatalmas ütemben növekednek. Az intenzív szakaszban a társadalmi, gazdasági viszonyok fejlődése mellett az összes vízigény egy országban, vagy egy adott területen már nem nő tovább, esetleg csak igen mérsékelten. Csermák Béla szerint a vízigény-előrejelzés három nagy osztályát jelölhetjük ki [2] : — extrapolálás (trend, illetve analógiák szerint), — interjú módszer és — modellek. Az extrapolálás terjedt el a legszélesebben, mert az interjú módszerrel szemben objektívebb, viszont alkalmazása a modelleknél egyszerűbb. De ha Kovács és Szesztay megállapításait figyelembe vesszük, akkor beláthatjuk, hogy a jelentős távlat korszakváltást is magába foglalhat. A korábbi hatalmas vízigénynövekedés mérséklődik, vagy megszűnik. A természeti készletekkel való racionális gazdálkodás kiterjed a vízkészletekre is. így már az extrapolálás jelentős hibákat adhat, ezért ma már át kell térni a modellekkel történő vízigényelőrejelzésre. A modellek elterjedését korábban gátolta, hogy szerkezetük gyakran bonyolult és nagy az adatigényük, ezért hatalmas mennyiségű számítási munkát kívánnak. Viszont ma már, egyrészt rendelkezésre áll a számítástechnika. Ugyanakkor a vízellátó rendszerek tervezése és üzeme, valamint a nagytérségi vízgazdálkodás fejlesztése a mind pontosabb vízigénymeghatározás irányába hat. A vízigényelőrejelzés során használt sok adat, vízigényfajtánként alkalmazott sokféle eljárás, a gyakori tapasztalati (intuitív) megoldások miatt általában nehéz volt áttekinteni a számításokat, és bonyolult volt az adatokat rendezni, kezelni. Ezért is javasolta az EGB távlati vízgazdálkodási tervezéssel foglalkozó szemináriuma, hogy a továbbiakban a szakemberek próbálják egységesíteni a vízigényfajták előrejelzését [5]. A jelen munka az említett egységesítési törekvéseket figyelembe véve, egy olyan eljárás főbb elemeit mutatja be, amellyel viszonylag könnyen rendezhetők az adatok, és számítógépen végrehajtható az egész előrejelzés. A közlemény elsősorban a vízkivételt kívánó vízhasználatok igényeinek mennyiségi vonatkozásait tartja szem előtt, vagyis a mederbeli, valaminL a területi vízhasználatokra nem tér ki, és nem foglalkozik a minőségi kérdésekkel sem. 1 lritz László oki. hidrológus mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest).