Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
nyelőkitak kolmatációjának vizsgálata DEÁK JÁNOS és CSONTOS PÉTER 1 1. A feladat és jelentősége A nyelőkút fogalma jól ismert mind a hidrogeológiai kutatás, mind a víztermelés területén. Nagy mélységben elhelyezkedő, kis nyugalmi nyomású rétegvíztárolók hidrogeológiai paramétereit — az egyéb módszerekhez viszonyítva — kis költségigényű és egyszerű technikai felszereltséget igénylő nyelőkutak segítségével határozhatjuk meg. Az általános tapasztalat azt mutatja azonban, hogy a ngeletéses vizsgálati módszer alkalmazása, — különösen porózus víztározóképződmények esetében — nagy hibahatárokat eredményezhet. A növekvő ivó és ipari vízigények miatt előtérbe került a mjelőkutak segítségével végzett talajvízdúsítás. A nyelőkutas dúsítás előnye a dúsítómedencés rendszerekhez képest az, hogy — lehetővé teszi a kis áteresztőképességű rétegek dúsítását is, — megfelelő méretezés mellett lehetővé válik a nyomás alatti betáplálás is, így mélyebb rétegvizek dúsítására is lehetőség nyílik, — kis helyigényű. De jelentős hátránya, hogy az elkolmatálódott kutak helyreállítása nem, vagy csak igen kis mértékben oldható meg, szemben az eltömődött dúsitómedencék fenékkavics cseréjével. Célunk bemutatni egy olyan könnyen kezelhető, gyors és viszonylag egyszerű módszert, amellyel a szivárgási tényező meghatározását célzó nyeietéses hidrogeológiai vizsgálatoknál lejjebb szorítható a hibahatár, ill. meghatározni azokat a műszaki paramétereket, amelyek optimális megválasztása a legkisebbre csökkentheti a kolmatációt. Az Országos Földtani Kutató és F'úró Vállalat 1975—1976. évben a Sajómercse II. barnakőszénkutatási területen előzetes hidrogeológiai kutatást végzett. A kutatás során 4 kútcsoportot mélyítettek, ebből keLtőben próbatermelést végeztek. A másik kettőben — a nyugalmi vízszint nagy mélysége miatt — csak nyeietéses vizsgálatra kerülhetett sor. Vizsgálva a nyeietéses módszer magas hibahatárainak okait, — eltekintve iLt a regisztrálási, mérési pontatlanságtól, — a következő megfigyeléseket tettük az említett Sajómercse II. területen: A háromlépcsős nyeletéssel felvett Q—H görbék rendellenes lefutásúak voltak és a megismételt nyeletési próbák csökkenő hozamértékeket mutattak, ha a vizsgálatok csapadékos időben folytak, amikor a vízbázisul szolgáló Mercse patak sok iszapot tartalmazott. A jelenség valószínű oka tehát a betáplált víz magas lebegőanyagtartalma miatt létrejött kolmatáció, rétegeltömődés. 2. A rétegbe jutó hordalék-töménység A jelenség leírásánál először meg kell határozni a rétegbe jutó vízhozam hordaléktöménységét. A betáplált hordaléktöménység ugyanis nem minden esetben azonos a rétegbe jutóval. Ha a béléscsőben az áramlás lamináris, a lefelé mozgó folyadékból kiülepszik a szemcsék bizonyos hányada. Ha elfogadjuk a lamináris áramlás felső 1 Deák János oki. bányageológus mérnök, Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat (Miskolc); Csontos Péter oki. hidrogeológus mérnök, Országos Vízügyi Beruházó Vállalat (Budapest).
